Ez bizony elég unalmas munka lesz...

Itt a begyűjtött kincs! Nekem szerencsém van, a férjem hozott nekem szalmát. Szép hosszú szálú. csak a kalásza bólint egy kicsit.... Hátha áztatáskor kiegyenesedik!

 Ezzel még lesz egy kis munkánk, mire alkotni lehet belőle. Meg kell tisztítani. Nem ördöngösség, de leírom, hátha nem tudod...

Előbb elmesélem velem hogyan is történt ez.

Szerintem már több mint 10 éve volt, mikor valahol megláttam egy hirdetést amely szalmatábort propagált Törökszentmiklóson. Zs. barátnőmet is rábeszéltem, a munkahelyünkről is elengedtek péntekről, úgyhogy elmentünk. Időben odaértünk, elintéztük az adminisztrációt és alig vártuk, hogy mi is odaülhessünk az asztalhoz, valami gyönyörűséget készítsünk. Nos, lelombozott bennünket a vezető, mert azt mondta: válasszatok egy-egy köteg szalmát, és tisztítsátok meg! Választottunk... Na de mit csináljunk vele? Nézelődtünk, de csak mi voltunk ilyen teljesen kezdők, hát megkértünk egy kedves hölgyet, ugyan mondja már meg mit is kell csinálnunk! Nem tudnám leírni, hogy mi volt az arcán, de rendezte vonásait, és megmutatta, elmondta hogyan szortírozzuk stb. 

Nos most én is elmondom, megmutatom neked!

A cél az, hogy a szalmaszálon levő levélkék a szemétbe kerüljenek, és az "ízeket" elválasztó csomókat is kivágjuk, szemétbe dobjuk.

A csomó alatt is és felette is elvágjuk a szalmát:

Ezután a felső szálról már le tudjuk húzni a levélkét. 

 Csomó és levélke a szemétbe, a szalma a megfelelő csoportba.

A tiszta szalmát legalább kétfelé kell válogatnunk: Egyik csoportba a kalász alatti íz kerül, mert ebből tudunk majd fonni. A másik csoportba pedig a többi. Ezeket is lehet még csoportosítani vastagság szerint. Erre a célra én levágott műanyagflakonokat használok.

Akkor nosza! Essünk túl rajta! Keresek egy hűvösebb zugot...

Itt az idő!!!

Bizony! Az aratás derekán járunk! Itt az idő (talán már az utolsó pillanat), hogy begyűjtsük a szalmadíszeknek való szalmát! Keress olyan búzát, aminek hosszú a szára! Vegyél magadhoz egy metszőollót, ennek híján egy nagyobb ollót! Beszéld rá a gazdát, engedje meg, hogy néhány marék szalma szálat elvigyél! Korán reggel vágj pár marékkal a gabonából egészen a tövénél! Ha nem aratódíszt akarsz fonni, vagy pl. olyan madarat, aminek a kalász a farka, akkor a kalászra nincs is szükséged. Vigyázz, hogy a szálak ne törjenek meg, mert a törött szálakat már nemigen lehet használni!

A nagyon profi szalmafonók maguk termesztik maguknak azt a fajta búzát, rozsot, tritikálét, aminek szép vékony és hosszú szára van. Aki csak szeretné kipróbálni a technikát, és nem akar egy kis kirándulással egybekötött szalmagyűjtő túrát tenni, az vásárolhat is tisztított szalmát. Most én egy webshopot találtam, de biztosan van több is...

Én is elindultam szalmát keresni, és ezt találtam:

Zelk Zoltán: Egy búzaszem története

Csajos klub a Korona teraszán

Jó néhány nappal ezelőtt kezdte szervezni Marcsi és Macus a kötős-horgolós találkozást. Sok tennivalóm volt a héten, de az agyam egy szeglete mindig a találkozón járt! Csütörtökön olyan mennyiségű baracklekvárt főztem be, amit magam sem gondoltam volna... Közben azon kattogott az agyam, milyen sok finomság készül majd ebből! Például egy barátném (a neten barátságok is szövődnek!) receptje: úúúgy ennék "bukfint"! Nem kellene nekem olyat sütnöm, mert abból bizony sokat ennék... a fiúk nem édesszájúak nekem meg "árt". Pattant a szikra! Sütök ilyet a kötős találkozóra!!! A lányoknak is remélem ízleni fog, én meg egyet-kettőt megehetek belőle... Azért kelt tésztából készült sütit készíteni egy olyan találkozóra, ahol Limara az egyik - lássátok be: nem kis kihívás! Ma reggel újragondoltam a problémát! Olyan szörnyű meleg volt, hogy nem akaródzott begyújtani a sütőt. Igen ám, de akkor mit vigyek??? Jobb ötletem nem lévén, összeállítottam a tésztát. Frissen, langyosan vittem a lányoknak. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk el, amit a hőség sem tudott elnyomni! A bukfin is ízlett, úgy láttam! Sok finom sütit hoztak a lányok, és nagyon jó volt együtt lenni! Köszönöm NEKTEK!

Múltunk nyomában 3

Adós vagyok még Délvidéki kirándulásunk két napi beszámolójával. A harmadik napon hajókiránduláson vettünk részt. El kell mondanom, csalódás volt számunkra, mert a program szerint a hajókirándulás során a Vaskapu szorost csodálhattuk volna meg a folyóról. Már az gyanús volt, hogy Galambóctól visszafelé buszoztunk. A hajó pedig egy szép és igényesen "berendezett" vontatott uszály (?)... nem tudom pontosan a szakkifejezést, de ennek a járműnek nem volt motorja, hanem egy kicsi kis hajóhoz volt hozzákötve. Az vontatta. Nagyon kellemes utunk volt, de hajókáztunk a Dunán egy órát oda, majd visszafordultunk.

Ezután buszra ültünk, és a buszból csodálhattuk meg, ahogy a Duna szélessége 4-500 m magas sziklák között 150 m-re csökken. Még elképzelni is borzongató, hogy itt a víz mélysége a 80 m-t is eléri.

A nap végén Herkulesfürdőre érkeztünk. Sokunkat ez vonzott erre a kirándulásra. Az óvárost megint csak a buszról csodálhattuk meg. A szállodánk kb 7 km-re volt a Ferenc József korabeli épületektől. Nagy csalódás volt ez is. Ez is igazolta azt a régen megfogalmazott tételemet, miszerint a szervezett utazások arra jók, hogy megnézzük hova kell majd visszamennünk amúgy ráérősen! Másnap reggel a csapat fittebb fele elindult egy fotós túrára.

Herkulesfürdő

 Én nem vállaltam... Így csak képekből láttam miről maradtunk le... No, majd egyszer...

Itt vagyok már...

Eltűntem egy kis időre, bocs... Gyönyörűséges családi programjaink voltak! Először is ritka vendégeink: a lányom és a párja. Bizony, sajnos csak évente egyszer látogatnak haza Montreálból. Ilyen messzire sodorta őt a sors. A keresztfiam ballagása, és a húgom anyósáék aranylakodalma fényezte az elmúlt heteket.
 Közben kaptam egy díjat M@rtitól.

 Kedves M@rti! Nagyon köszönöm neked, igyekszem rászolgálni erre a díjra a továbbiakban is!
A díj átvétele a következő szabályokkal jár:

1. Köszönd meg akitől kaptad.

2. Tedd ki a logót a blogra.

3. Linkeld be akitől kaptad.

4. Add tovább további hét blogosnak.

5. Linkeld be őket.

6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.

7. Árulj el magadról hét dolgot.

Én a következő bloggereknek ajánlanám a díjat
1. Először-is Böbőcének, hátha felbátorodik, és elkezdi végre írni a tortás blogját :-) ! (Tortás bloggertől kaptam, tortásnak adom tovább.) Emellett csodás fotói, kézimunkái miatt. No és családanyai minőségében is igen kreatív hozzáállással szervezi az életét, amiről szintén blogot ír!
2. Őszinte tisztelettel ajánlom Limarának, bár biztosan tele a padlás az ilyen díjakkal, de én nagyon hálás vagyok neki, amiért kezdő szárnycsapásaimat próbálgatva (akkor még) ismeretlenül biztatott, tanácsot adott. Azóta már személyesen ismerjük egymást, és néhány találkozás után világossá vált számomra, hogy nem csak kreatív blogger, hanem EMBER is! Így csupa nagy betűvel!
3. Jutka munkái is nagyon tetszenek nekem, és azt szeretem a blogjában, hogy sugárzik belőle az alkotás öröme!
4.  Nagyon szeretem Móni babáit, a blog neve pedig egyszerűen zseniális!
5. Évi blogja nem a szokásos értelemben kreatív. Ő az életét szervezi kreatívan, süt-főz, bevásárol, gyereket nevel - és ahogy ezt leírja, azzal elvarázsol. Megosztja velünk örömét, bánatát, élményeit, bosszúságait, sikereit, kudarcait. Köszi Évi!
6. Szívesen bekukkantok néha A vidéki otthon-ba is. Ott aztán lehet nézelődni napestig! Sok ötlet innen- onnan... Móni szeretném, ha elfogadnád ezt a díjat!
7. Néha szeretem azt hinni magamról, hogy kreatív vagyok, és hogy tudok gyöngyöt fűzni... Nos, Szilu oldalán böngészve csak nyitogatom szemem-szám! Ennyi gyönyörűséget apróbb nagyobb gyöngyszemekből!!! Mestermunkák!
Most jön a neheze. Mit áruljak el magamról, amit még nem mondtam el?
Hiába töröm a fejecském, csak azt tudnám cifrázni, amit már elmondtam... Aki még nem olvasta akár 10+1 dolgot is olvashat rólam ITT

Múltunk nyomában 2.

Ez a nap megint úgy indult, hogy csöpögtem a boldogságtól! Szerbiában él egy pici kis székely közösség. A helység neve: Hertelendyfalva (Vojlovica). Nagyon kevesen vannak, de őrzik a hagyományaikat, összetartanak. A közösség Tamási Áron nevét viseli. A guzsalyas asszonyok hímzései minden hagyományőrző pályázaton remekül szerepelnek. Ahová pályáznak, ott elhozzák a díjakat! Csodás kézimunkákat láthattunk!

 

 

 

Ugye gyönyörűek?

A templomuk is gyönyörű:

Következő állomás Szendrő vára. Egykor Európa egyik legnagyobb vízi erődje.

Egyik oldalon 8 méter mély vizesárok nyújtott védelmet ...

...a másik oldalon a Duna.

 

 Gyönyörű gótikus ikerablakok.

Talán Kinizsi Pál hagyta itt? (Ő is a vár parancsnoka volt.)

A nap utolsó látnivalója Galambóc vára volt. Csodálatos természeti környezetben építették. Ma már csak romjait láthatjuk.

 

 Az út is áthalad a váron...

 A nap végén csodás élmény volt a szállodai kilátás. Késő éjjelig csak ültünk az erkélyen, hallgattuk a Duna csobbanásait... Itt hosszabb időt is el tudtunk volna tölteni!!!

 Nekem ez a nap volt a legszebb!

Múltunk nyomában

Nem gyakran van lehetőségünk utazni, de az a néhány út hosszú időre feltölt bennünket!

Azzal kezdem, hogy olyan utcában lakunk, amilyen szerintem nemhogy a városban, de a megyében, az országban, megkockáztatom: a kontinensen sincs! Nagyon jó szomszédaink vannak. Az természetes, hogy ha egy-két tojás, egy pohár tejföl vagy éppen egy kanál szárított kapor hiányzik, bárkihez becsöngethetek! Nyáron piknik alapon sütögetünk, bicaj túrát szervezünk, és évente elmegyünk kirándulni együtt. Most kb. 20-an voltunk. Az úti cél Délvidék és Dél-Erdély.

Röviden írok pár sort, de beszéljenek inkább a képek!

1. nap: Röszkénél szerencsére nem kellett sokat várni a határátkelésre. Első megállónk egy benzinkútnál volt, és elárulom, számomra innen már nehéz lett volna elrontani a napot (amilyen ínyenc vagyok): ehettem igazi bureket! Mit tegyek? IMÁDOM! Leöblítettem egy pár korty Jelen Pivo-val... Kerek volt a világ.

 A következő megálló Újvidék vára a péterváradi erőd volt. Számunkra a csodálatos panoráma volt lenyűgöző, ami az építéskor stratégiai fontosságú volt. A Duna szinte körülöleli az erődöt.

Van egy óratorony, amin egy különleges óra van: az órát mutatja a nagy mutató, a perceket a kis mutató. Az idegenvezető azt mondta, ez azért van, hogy a hajósok az órát lássák biztosabban.

Kilátás az erődből:

Következő állomás Karlóca, ahol a Békehozó Miasszonyunk kápolnáját szerettük volna megnézni. Az 1699-es karlócai béke emlékére azon a helyen építették, ahol a békekötéskor a Szent Szövetség uralkodóinak és a szultán képviselőjének a sátra állt. Sajnos csak a kerítésen kívülről láthattuk, mert zárva találtuk. A hely szelleme azért megérintett bennünket...

Folytattuk utunkat Belgrádba, ahol a fellegvárat néztük meg először.

 

 

A következő megálló Josip Bros Tito mauzóleumánál volt. Szerencsénk volt, hogy későn értünk oda, mert épp aznap ünnepelték a születésnapját, és délután 3-ig nem fogadtak látogatókat. Azért fogalmazok így, mert  Tito születésének évfordulója nem akkor volt. Ő maga választotta május huszonötödikét születésnapjául (mondta az idegenvezető...)

 

Megnéztük a dolgozó szobáját, a rengeteg ajándékot, amit a világ minden részéről kapott. Magyarország ajándéka:

Ekkor már borzalmasan fáradt voltam, de nem akartam kihagyni egyetlen látnivalót sem. Már egyetlen egy volt hátra. Bizony kár lett volna kihagyni. Szerbia legnagyobb pravoszláv templomával zártuk a napot. A Szent Száva templomot 40 évvel ezelőtt kezdték el építeni, de a belső díszítések kivitelezése még tart. Így is lenyűgöző!

 

 

Még jó, hogy nem akartam részletesen írni... A második napot is elmesélem holnap!