Mit várhatsz ezen az oldalon?

A tojásdíszítés lehetőségei kimeríthetetlenek. Én legszívesebben a hagyományoknál maradok. Leírok mindent szép sorjában, amit erről tudok. Ha közben eszembe jut valami dekorációs ötlet vagy egy jó recept, azt is megosztom veled! Aratás idején szalmát gyűjtünk, aratódíszt fonunk, szalmacsillagot készítünk - eláll karácsonyig! Azután mézest sütünk. Közben, ha ráérünk varrunk ezt-azt, gyöngyöt fűzünk.

Érdekel? Tarts velem!

2011. május 22., vasárnap

Nem élet az élet farmer táska nélkül :-)

Az a helyzet, hogy nagyon szeretem a farmert. Korom és testalkatom szempontjából sem előnyös, de mit tegyek... imádom! Évek óta készülök varrni egy jó táskát, de sosem volt rá idő. A lányom hozott haza (Kanadából) egy nagyon dögös pici méretű farmert, ami kiment a divatból, ezért nem viselte.. Az oldala nem volt összevarrva, hanem deréktól bokáig fűzve. Ez annyira tetszett nekem, hogy azóta kattog az agyam, hogyan is hasznosíthatnám ezt a míves részletet. A fiam kedvenc farmerja is kiszolgálta rendesen. Saját funkcióját már nem töltötte be (többszöri foltozás, stoppolás után sem). A férjemnek pedig (ezer éve) vettünk egy nagyon jó színű inget, amit jóformán egyszer sem tudott fölvenni, mert képtelenség volt kivasalni! Kivasaltam én, szép is volt, de a vállfán egy óra múlva olyan volt, mint amit a kutya szájából húztak ki.
No ezekből lett az új kedvencem! Az volt a fontos, hogy mindennek legyen benne hely! Lehet, hogy túl lőttem a célon, mert 12 zsebe van! Nem aggódom, be fogom lakni előbb-utóbb mindet! :-)

Így néz ki ŐŐŐŐ!

Ha kíváncsi vagy a munkafolyamatra, azt is leírom:

Először természetesen azt a darabot készítettem el, ami a legjobban izgatott: a hullámszövés. Van néhány foltvarrós könyvem, ott láttam a technikát, és Éke barátnőm is segített. Még sosem próbáltam. Nálam ugyanis fordítva működnek a dolgok. A foltvarrás önmagáért nem izgat. Képet pl. sosem készítenék! Ha van valami használati tárgy, amit dekoratívvá szeretnék tenni, akkor használom. (Ugyanígy vagyok a dekupázzsal is.)
Szóval elkészült a fedőlap, rávasaltam a vetexre, rátűztem a merevítőre. Szívesen használom a Tesco-ban vagy Lidl-ben kapható felmosókat vlies helyett. Olcsóbb is, és jobb a tartása is. A hátlapra először a farmer fenekét szántam, de féltem, hogy nem tudom a sok réteget átvarrni, ezért a zsebeket csak körbevágtam cik-cakk ollóval, és rátűztem a világosabb anyagra a merevítővel (felmósóval) együtt. A táska oldala-alja is vetex-szel, merevítővel és tűzéssel készült.

A bélést is kiszabtam a zsebekkel, ferde-pántokkal együtt.


Van egy táskám, amiben középen van egy jó kis elválasztóként is szereplő zseb. Ilyet is varrtam bele. A cipzáram kisebb volt, mint kellett volna, ezért úgy gondoltam, hogy középre varrom, kétoldalt lesznek nyitott zsebek. (Nem ám felöltözök és elmegyek cipzárért!)

Azután a telefon-zsebet varrtam a bélés másik oldalára.

Az alábbi képen jól látszik, miért is nem adtam rá a férjemre ezt az inget :-/
Az összeállításnál elég sokat kínlódtam, úgyhogy elfelejtettem a fázisokat lefotózni. Először a bélés-táskát varrtam össze készre. A világosabb farmer anyagba bevarrtam a cipzárt. Hozzátűztem a béléssel a két fedőlaphoz, és az egészet együtt egyenesre vágtam, összetisztáztam. Ez jó szolgálatot tett a ferdepánt felvarrásánál. Az alja-oldala részre rávarrtam a fület, és kétoldalt rávarrtam a fedőlapokat. Ezt is egyenesre vágtam, összetisztáztam, Ezután már csak a ferdepánt felvarrása volt hátra. Még tervezek egy kis dekort az elejére, de nem vagyok biztos benne, hogy kell rá.
Szerintetek?

2011. május 16., hétfő

Makó Expo

Az Ipartestület standját díszítették a hétvégén a tojásaim, és Ági barátnőm hímzései - többek között. El is nyertük a fődíjat mi mindannyian együtt. Vasárnap délután kiültem bemutatózni. Sok kedves érdeklődő volt. Felnőtt és gyerek egyaránt. A gyerekek többsége azt sajnálta, hogy ő nem vehette kezébe az írókát. Most nem volt erre sem hely, sem lehetőség...
A háttér
A tyúktojások még itthon az asztalon:

Ahhoz képest, hogy a csajos bulin 5-6 tojásom maradt, szép kis kupac. Nem?

2011. május 11., szerda

Piros tojás arannyal

Az előző bejegyzésemben említettem, hogy szép lehet ez az összeállítás is. Azután rájöttem, hogy nem mutattam meg! Most pótolom:

 
Ha élőben is szeretnéd látni, megnézheted őket a hétvégén a Makó Expón az Ipartestület standján.

2011. május 8., vasárnap

Arany mintás tojások

Egy ismerős felhívta a figyelmem arra, hogy nem voltam elég pontos, amikor a véletlenül teljesen bearanyozott tojásokról írtam. Nem értette hogyan is megy ez, és mi az, amit "elrontottam". Bár elmúlt a húsvét, de lesz jövőre is! Addig hátha kedvet kap valaki a gyakorlásra!
Ehhez a legszebb a hófehér, vagy a sötétkékre, sötétzöldre, vagy mély bordóra festett tojás. Ugyanúgy megírod, mint a festeni való tojást, de itt fontos, hogy méhviaszt használj! Festékboltban kapható aranypor - én ezt használom. Egy vattakorongra szórsz egy picit, és a megírt tojást bedörzsölöd vele. Ha tovább dörzsölöd, lejön a felesleges por, csak a viaszba ragad bele. Mutatom:




Ugye egyszerű? Próbáld ki te is!

2011. május 7., szombat

Elkészültek a fatojások

Ilyenek lettek:


Azon gondolkodom, hogy felfüggesztem őket, és készítek egy "cégért". Vegyek még fatojást?

2011. május 6., péntek

10 dolog, amit szeretek

Nagyon kezdő blogger vagyok, de nagyon szerencsés! Régóta tervezgettem, de visszatartott a félsz, hogy hátha nem érdekel senkit, amit írhatnék. Aztán február elején belevágtam. Sejtettem, hogy rengeteg idő kell majd hozzá, de azt hogy ennyi örömöm lesz benne, azt nem is álmodtam. Többek között rám talált és befogadott egy nagyon jó kis csapat: a Csajos Klub, ahova Limara invitált az elmúlt szombaton. Nagyon kellemes délutánt töltöttem el velük, sok érdekes, kellemes embert ismertem meg. Voltak, akiket régebbről ismertem, de tizenéve nem volt már kapcsolatunk. Ilyen ismeretség ez Fevivel is, akinek kezdő pedagógus koromban pár hónapig napközis nevelője voltam. (Ki sem számolom hány éve!)
Pár napja kellemes meglepetés ért: kaptam tőle egy díjat! (Éééén? Díjat?) Nagyon meghatódtam tőle, hiszen nem nagyon szolgáltam még rá... A díjjal arra kér, hogy írjak le 10 dolgot, amit szeretek.
Nem is olyan könnyű ám! Nézzük hát:
1. - A legfontosabb számomra természetesen a családom! A férjem, a gyerekeim és párjaik, a testvérem és a családja nem tudnak tőlem olyat kérni, hogy félre ne tegyek bármit! Szeretem kényeztetni őket! Szeretem, ha boldogok.
2. - Mi lett volna velem a barátaim nélkül?! Több, mint 20 éves barátság fűz össze bennünket: H+ZS+E+én. Mi négyen sokmindenen vagyunk túl: csodás perceken és tragédiákon. Ők is kérhetnek bármit, vagy telefonálhatnak éjfélkor, kora hajnalban... Én itt vagyok ha szükség van rám, és pontosan tudom, hogy rájuk is számíthatok bármiben! Őket is szeretem.
3. - Tojásírás! Nem tudom megunni! Bár vannak napok, amikor már mondhatnám kilóra gyártom őket, na akkor már mindent kitalálok, amiket szívesebben csinálnék... Pár nap múlva viszont azt veszem észre, hogy már megint minden gondolatom a tojások körül forog, és nem haladok semmi munkával, mert majd' megveszek, hogy a kezembe vegyem az írókát, érezzem a méhviasz illatát, lássam amint alakul a minta, festődik a tojás!
4. - Szeretek főzni, sütni. Szívesen kipróbálom több nemzet receptjét. Szeretem elkápráztatni szeretteimet. Nem sajnálom rá az időt, fáradságot.
5. - Szeretek vendéget fogadni. Készülődni, megtervezni a menüt, bevásárolni hozzá. Megadom a módját a terítésnek, a tálalásnak. Gyakran hívom meg a barátaimat, a húgomékat ebédre, vacsorára... sőt sokszor vetődik össze nálunk a csapat véletlenül is. Ezek sikerülnek általában a legjobb hangulatúra!
6. - Szeretek utazni. Első sorban a víz vonz, de imádom a városnéző kirándulásokat is! Szeretem a régi épületeket, tereket... Sőt még annyi is elég, ha beülünk az autóba, és "csak úgy" elindulunk... Ilyenkor tavasszal imádom a végeláthatatlan repcemezőket pláne ha még pipacs is van benne! Szeretem megcsodálni a felhőket, belebámulni a naplementébe...
7. - Szeretek új kézműves technikákat kipróbálni. Ha elértem annyit, hogy úgy érzem - ezt is tudom, akkor már nem is izgat. Kell egy plusz motiváció, és ismét bele tudok feledkezni. Így voltam a szalmafonással, a foltvarrással, a mézeskalácsozással, kötéssel, horgolással.
8. - Szeretem a matematikát. Elsős gimnazista korom óta mindig ehhez választottam valamit. Matematikát (is) tanítottam majdnem 25 évig. Ma is szívesen foglalkozom vele. Egy feladat mindig kihívás! Ha sikerül megoldani egy összetett feladatot, az olyan jó érzés, hogy önkéntelenül is kihúzom magam!
9. - Szeretem a zenét. Bármilyen fajta, csak jó zene legyen! Az érdes-bársonyos hangú előadókat kedvelem igazán. Ha magyarul énekel, akkor fontos a jó szöveg is - a többinél is fontos lenne, de azokat sajnos-hálaistennek nem értem... Szinte mindig egyedül vagyok itthon, és mindig zene szól. Ez a menekülésem az engem idegesítő TV műsorok elől is, amit a családom többi tagja esetleg szívesen néz. Én ideülök a géphez, beteszek egy lemezt, vagy böngészek a YouTube-on és a fejhallgató kizárja a külvilágot.
10. - Szeretek böngészni a neten. Néha úgy belefeledkezem a rengeteg olvasnivalóba, hogy észre sem veszem, hogy órák óta el sem mozdultam a gép elől... Vissza kell fognom magam!

Én is élek a plusz egy lehetőséggel, mert nem lett volna tisztességes önmagammal szemben, ha besorlom:
+1. - Szeretem a verseket, de az idejét nem tudom, mikor vettem a kezembe egy verses kötetet. Ha az utamba kerül itt a neten, vagy folyóiratban egy-egy vers, mindig rájövök, mennyire hiányzik az életemből! Az örök kedvenc József Attila, de szívesen elmerülök egy szép versben bármilyen korból, kultúrából érkezik is.

Úgy látom a díj staféta-szerűen működik, ezért én is továbbadom. Mint mondtam, kezdő vagyok, a Csajos Klubon kívül nem sok bloggert ismerek igazán. Így a

Kreatív Blogger díjat Tűzpadkának ajánlom.

2011. május 5., csütörtök

Még mindig tojás

Húsvét előtt Szegeden járva arany színű keskeny szatén szalagot kerestem a tojásokba. Benéztem a Kenderboltba is. Tulajdonképpen nem reméltem igazán, hogy ott kapok ilyen szalagot, de imádok ott nézelődni. Szalag tényleg nem volt, de nem tudtam ellenállni, vettem néhány fatojást. Nem tudtam még, hogy hogyan fogom dekorálni, csak abban voltam biztos, hogy meghagyom a fa jellegét. 
Nem akarok most puffogni, mennyire utálom a pirosra festett, ecsettel vagy festőírókával csicsázott fatojásokat, amivel Szentendre butikjai vannak tele.. Azt állítják, ez kell a külföldi turistának. Idéznék egy klasszikust: "Nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet!" Lehet, hogy az én fatojásom is kiveri a biztosítékot néhány hagyományőrző népművésznél, de hátha elmondják a véleményüket!
Szóval, azóta többször a kezembe vettem a fatojásokat, csak hogy érezzem a fa tapintását, és az ismerős formát. Gondoltam kipróbálom rajta a zsinórozást, hiszen régen is díszítették a tojást kákabéllel. Ezt azért vetettem el, mert nagy felületet takart volna el a fából. Aztán eszembe jutott, hogy vettem én a LIDL-ben egy elektromos eszközt, amivel a fára lehet égetni. Ma nem bírtam tovább, kipróbáltam. (Csendben hozzáteszem, rengeteg más dolgom lenne.)
Egyet "megírtam". Nem fogok rászokni erre a technikára, mert mire készen lettem nagyon megfájdult a csuklóm. Az íróka és a tojáshéj mégiscsak könnyebb! Így sikerült:

 
Majd folytatom,  és megmutatom a kész dekort is!
Arra gondoltam, hogy ha szabad téren bemutatózok, akkor ezeket bátran kiteszem a sátorra jelzésként. Fújhatja a szél, játszhat vele kicsi és nagy - nem törik el, és mindenki látja, hogy mi történik itt.
Szerintetek nagyon gáz?