Egyelőre letettem, sőt el is pakoltam az írókát, tojást, viaszt, festőlevet. Már régen -vagy talán még sosem - voltak ilyen népszerűek a tojásaim! Igen, büszke vagyok erre! Nem csak azért öröm ez nekem, mert az én munkámat dicséri, hanem azt látom, hogy egyre nagyobb becsülete van a hagyományos kézműves termékeknek! Nem sok, csak egy néhány tojás, de az legyen szép, míves, hagyományos! A legkedvesebbek számára!
Most átvedlek háziasszonnyá, és én is szeretteimnek kedvezek. Menü összeállítva, elkészítés megosztva a húgommal, és a terített asztalnál a hagyomány szerint egy tojást annyi felé vágunk, ahányan ülünk az asztalnál, hogy mindenki hazataláljon!
Minden olvasómnak kellemes, boldogságos ünnepet kívánok szerettei körében!
2016. március 25., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)