Metszett tojások

Megint van kihívás! Közeledik a Hagymafesztivál. Az idén nem meghívásra leszek ott, hanem saját elhatározásból jelentkeztünk. Egy barátném invitált, kiállítanék-e velük? Így mi négy Ügyes-kezű összefogtunk, és ott leszünk! Különböző technikákkal, de a vezérelv persze közös: saját kezűleg készített míves tárgyakat szeretnénk kiállítani. Ügyelve a színharmóniára, hangulatra, de megőrizve egyéni hangvételünket. Nagyon izgatott vagyok, mert ez most fontos mindannyiunknak, és én is kikerültem egyfajta "védőhálóból", amit a DANE vezéregyénisége Ené Ági feszített alám évek óta! Köszönet érte!

Metszett tojásom van legkevesebb, így ehhez fogtam hozzá most. Máris elmondom, hogy tojásfestős könyvben ezt a technikát épp most láttam, hogy maratott tojásként emlegetik. Én úgy tudom, hogy a maratott tojás egy másik eljárás, de a lényegen nem változtat. Valóban a sav és a lúg maró hatása segít a végleges minta kialakításában.

Az első fázis ugyanaz, mint az írott tojásnál. Viasszal, írókával megírjuk a mintát.

Festés előtt itt is ajánlatos ecetes vízben tartani pár percig, hogy a zsiradékot eltávolítsuk.

Ezután beletesszük a festőlébe. Kékbe, pirosba, hagymahéj főzetébe vagy dióhéj főzetébe, amihez kedvünk van. 

Megszárítjuk. Ekkor eldönthetjük, hogy így marad, vagy folytatjuk. Ha metszett tojást szeretnénk, el kell döntenünk, a mintának mely felületei lesznek színesek, és melyeket engedünk visszametszeni savval. A színesnek tervezett felületeket írókázzuk nagyon pontosan, hézagmentesen! Nem szép, ha picinyke "ragyák" maradnak a sötét felületen!

Ha minden festettnek szánt felületet befedtünk viasszal, ismét ecetes vízbe tesszük. 

A savas víz feloldja a festék alatti felületet, és egy fogkefével szépen lemosható.

 A tojás belsejében viszont még ott marad egy festett réteg, amin keresztül száradáskor bizony előbukkan a festék! Ekkor jön a lúg: a hypo! Ez elmarja a tojás belsejében levő festett hártyát, és a festék már nem szivárog elő a metszett részeken. Ugyanúgy leolvaszthatjuk a viaszt a tojásról, letöröljük papírtörlővel.

Ekkor már tapintással is érezhető, hogy a felület plasztikus! Úgy gondolom, ezért nevezik ezt metszett tojásnak! 

Bizony előfordul, hogy mikor szinte készen van a tojás, akkor látjuk meg az eddig láthatatlan hibákat! Ilyenkor legfeljebb sírva fakadunk... Mást nemigen tehetünk... Mehet a kukába :'( 

"Az aranyból is csöppen" mondogatta anyukám.

Töltött paradicsom

Kiszámoltam: 1978 tavaszán (nyarán?) sütöttem ilyet először. Emlékezetes nap volt! Lakásszentelőt tartottunk. Kedvenc (egyetlen) unokabátyámat és feleségét vártuk. Előkészítettem a vacsorát, hűtőnk nem lévén a vödörben hűltek a sörök. Elmentünk értük busszal, villamossal (Szegeden volt az első lakásunk), hogy biztosan odataláljanak. Mikor visszaértünk betettem a sütőbe az előkészített paradicsomokat. Míg megsült megittuk az aperitifet (úgy emlékszem száraz vermutot – akkoriban az volt a menő…) Megettük a vacsit, remek hangulatban telt az este. Késő este átgyalogoltunk a régi hídon. A belvárosi moziban I. Bergmann Suttogások és sikolyok című filmjét vetítették éjszakai előadáson. Nem tudom mond-e ez valamit Neked, kedves olvasó… Nem egy üde, nyári szórakoztató film. Viszont fiatalok voltunk, és hamar túltettük magunkat a nyomasztó, de igazán lélegzetelállító filmen. A hídon visszafelé hajnali kettő felé már megint remekül szórakoztunk.

Most eszembe jutott a recept és az a szép nyári este. Anyukám gyűjteményében meg is találtam a régi Nők Lapja leírását. Picit változtattam rajta. Idén már harmadszor vacsoráztunk ilyet. Nagyon hálás érte a családom!

Grilleztünk

Gyakran grillezünk, és mondhatom, nem csak nyáron! Volt már olyan enyhe telünk, hogy mikuláskor is beizzítottuk a faszenet. Ma a kedvencünk került a parázsra: joghurtos csirkecomb.

Egy görög étteremben evett a férjem ilyet, és unszolt, hogy kóstoljam meg. Hátha tudnám reprodukálni! Nem vagyok nagy barátja a tejnek, joghurtnak, így nem szívesen álltam rá, de nem bántam meg! Egyáltalán nem érezni a húson a joghurt ízét! Szerencsére nem kellett sokat kísérletezni, mert a legkézenfekvőbb megoldás rögtön sikert hozott! Csak arra kellett rájönnöm, hogy ez a pác nem szeret sokáig a húson! (Vagy a hús nem szeret sokáig a pácban :-D) Egy fél óra bőven elég nekik együtt! Az is fontos, hogy ne legyen túl sok a joghurt, mert akkor rácsöpög a parázsra!

A köret morzsás krumpli volt. Ezt is egy vendéglői élmény után alkottam, de ez már hosszabb út volt! Éreztem a vegeta és a vaj ízét, finoman ropogós volt a tetején a morzsa, a krumpli pedig puha és kellemesen sós. Ezek után kezdtem el variálni a hozzávalók sorrendjét, arányát, meg hogy  keverjem, vagy ne keverjem őket össze? Összeállt, és bevált a recept! Olyan ismerős is megkóstolta és kedveli, aki szinte semmilyen formában nem szereti a krumplit! 

Ezen képen grillezett camambert is van. Azt úgy készítem, hogy az alufóliára kevés olíva olajat locsolok, megszórom provance-i fűszerkeverékkel. A sajtot beleforgatom, hogy mindenütt beborítsa a fűszeres olaj. Az alufóliát gondosan lezárom körben, és az utolsó szelet húsokkal együtt fölteszem a grillrácsra. Mikor úgy gondolom, hogy kész, a villa nyelével megböködöm (nehogy kiszúrjam a fóliát). Ha már érzem, hogy fincsi lágy a közepe, akkor kész is!

Mivel ez a blog elsősorban nem receptekről szól, ezért nem is ideírtam. Kedves olvasóm, ha érdekel az elkészítés módja itt megnézheted!

XVI. Kézművestábor

El sem hiszem! Már a tizenhatodik tábort zártuk az idén! Az első években a Maros-parti strandra bicajoztunk le a gyerekekkel. Ott aztán maszatolhattak az agyaggal, gyúrhatták a nemezlabdát - folyt rajtuk a szappanos víz! Alig tudtuk őket rávenni, hogy játszanak, labdázzanak egy kicsit. Mind ott ült az asztaloknál és dolgozott rettenetesen! Több mint 10 éve a Kertvárosi iskola ad otthont a tábornak. Itt is szabadon választhatnak a gyerekek a hagyományos kézművesség különböző ágai között. Az idén volt lehetőség szövésre, gyöngyfűzésre, korongozásra, fafaragásra, tojásfestésre, tűnemezelésre, kosárfonásra, mézeskalács készítésére, gyertya mártásra - remélem, nem felejtettem ki semmit! Bármit kipróbálhattak kedvük szerint. Néhány kép, ami talán visszaad valamicskét a hangulatból:

Viszontlátásra jövőre!