Mit várhatsz ezen az oldalon?

A tojásdíszítés lehetőségei kimeríthetetlenek. Én legszívesebben a hagyományoknál maradok. Leírok mindent szép sorjában, amit erről tudok. Ha közben eszembe jut valami dekorációs ötlet vagy egy jó recept, azt is megosztom veled! Aratás idején szalmát gyűjtünk, aratódíszt fonunk, szalmacsillagot készítünk - eláll karácsonyig! Azután mézest sütünk. Közben, ha ráérünk varrunk ezt-azt, gyöngyöt fűzünk.

Érdekel? Tarts velem!

2011. december 11., vasárnap

A héten szalmáztam egy kicsit


Először egy régebben elkezdett ablakdíszt fejeztem be. A húgomnak készítettem egy hasonlót sok-sok évvel ezelőtt. Ezt mindig kölcsön kértem, ha kiállításra kellett. A Hagymafesztivál előtt elkezdtem egyet, de nem lett kész, úgyhogy megint az övét raktuk ki. Nagyon sok látogatónak tetszett, most befejeztem. Ilyen lett:

A következő egy csillag volt. Ezt le is fotóztam, megmutatom hogy készült. Ez egy kicsit macerásabb, mint az előző. No nem sokkal, de ehhez már csak nagyobb gyerekekkel fogjunk hozzá, vagy türelmes felnőtteknek ajánlom!
Szükséged lesz egy kis szerkesztésre is. Enélkül nagyon nehéz arányos csillagot készíteni. Egy körlapot vágj ki rajzlapból. Legyen nagyobb egy kicsit, mint a tervezett csillagod! Ugyanazzal a középponttal még 2-3 különböző sugarú kört is rajzolj. Ezek mentén fogsz csomózni. A szálak arányos elosztásához a sugarakat is rajzold meg! 6 (vagy 12) ágú csillaghoz a kör kerületére ráméred a kör sugarát. Ez pont hatszor fér rá. Ezeket kösd össze a középponttal - én pirossal jelöltem. (A 12 ágú csillaghoz már szemre is felezhetünk.)
8 (vagy 16) ágú csillaghoz legkönnyebben hajtogatással jutsz. Ezután rajzold meg filctollal a sugarakat - ez az én sablonomon fekete!
Ha több csillagot szeretnél készíteni érdemes üvegtapétával bevonni, különben a vizes szalma eláztatja.
Most 15 egyforma vastag szálat áztattam be. Középen összekötöttem a szalma madonna "fátylánál" leírt módon.  Így 30 ágú csillagom lett.
A sablont egy hungarocell, (lehet parafa is) táblácskára fektettem, erre az összekötött szalmát és a középpontnál két gombostűvel rögzítettem. Ezután 6 gombostűvel kijelöltem a csomózás helyét. 
Három-három szálat összekötöttem, ügyelve arra, hogy mindig ugyanarról az oldalról vegyek két szálat.
Újabb 6 gombostű kb a kettő felére, újabb csomózás. 
Megint szemre megfeleztem az ágak távolságát, a középponttól való egyenlő távolság belövéséhez segít a berajzolt kör.
Egy praktikus tanács: egyszer tekerd körbe a rafiát a szálakon! Az első csomózáskor a szalmára merőlegesen húzd meg jó szorosan, majd a második csomónál a szalmával párhuzamosan! Így nem kandikál ki a sok apró szál a szalma mögül. Ha biztosra akarsz menni, egy kis ragasztóval még rásegíthetsz…

Készült még néhány aprócska koszorú is:

 
Alakul már a karácsonyi hangulat? 

2011. december 6., kedd

Egyformát? Nem!


Erről beszéltem:

Egy barátném kérésére öt egyforma medált fűztem. Egyforma? Nem bííírtam….




A héten ismét a népi kézművességé a szabad időm. Fotózok, és hozom!


2011. november 23., szerda

Ezt alkottam a héten....


Minden napra van valami új ötletem, amit azonnal meg kell fűzni. Amíg fűzöm, már a következőn kattog az agyam. Elkapott a gépszíj rendesen! Ráadásul alig győzöm teljesíteni a „megrendeléseket”!
Ilyenek lettek:





 Most egy szíves mintájú készül. Jövök, ha elkészült! 


2011. november 19., szombat

Gyöngyös nyakékem

Kicsit elmaradtam… Az egészségemmel is volt gond, ráadásul akadt egy kis másfajta kreatív feladat is, de ez egyelőre még titkos…
Bizony elcsábultam! Nem is akármennyire! Vettem japán gyöngyöt! Sokat! Jó ez a netes vásárlás, csak az a baj vele, hogy könnyen elszalad a ló az ember lányával! Most aztán a család összes nőtagja reszkessen, mert mindenki kapni fog tőlem valami gyöngyöset!

Egyelőre magamnak fűztem egy nyakéket. Valódi alkalmi darab! 



Lesz szép ruhám is, és ez pedig azon lesz díszcsat.

Még a fiam is el volt ájulva tőle! Pedig ez nagy szó! Nem egy áradozós fajta!
Ez pedig egy elrontott… 

Mikor a második háromszöget fűztem, az elején elszámoltam, így kisebb lett, mint a másik. Ezt viszont már csak akkor vettem észre, amikor már majdnem készen volt! Így lett belőle egy pici medál. Ugye ennek is örül majd valaki?

2011. november 8., kedd

Kandírozott gyömbér

Imádom a Karácsonyt! Az ünnepet is, de talán a készülődést még jobban! Siófokon sétálgattunk a barátokkal este a vásár területén, és az aszalt gyümölcsöket áruló sátornál megkínáltak bennünket kandírozott gyömbérrel. Éppen túl voltunk egy kiadós vacsorán, és bizony jól esett a kis emésztésserkentés. Vettünk is belőle egy picinykét, hiszen méregdrágán árulták. Eszembe jutott, hogy évek óta készülök gyömbéres kekszet sütni advent idején, mentettem is el a netről kandírozott gyömbér receptet! Mikor hazajöttünk meg is kerestem. Vettem gyömbért, és a hosszú hétvégén elkezdtem: megtisztítottam, feldaraboltam. Olyan receptet választottam, ami négy napig naponta forraltatja fel velem a cuccot. A narancshéjat is így szoktam, úgyhogy ebben a receptben bíztam!
A tisztított gyömbért lemértem, feleannyi cukorral és annyi vízzel, hogy éppen ellepje föltettem főni. Főddögélt bő másfél órát, elzártam. Másnap megszórtam még cukorral - újra felforraltam. Ezt megismételtem a következő két napon is. Az összes cukor legyen kb. annyi, mint a gyömbér tömege volt! Tésztaszűrőn lecsöpögtettem, sütőpapíron elterítettem és megszórtam kristálycukorral. Hagytam szikkadni még egy napig a pulton, majd dobozba tettem. Kb. 800 Ft-ból van fél kg kandírozott gyömbérem!

Azt olvastam, hogy amellett, hogy kiváló hatása van az emésztőrendszerre, még sok más szempontból nagyon hasznos. Kedvet kaptál? Láss hozzá bátran!

2011. október 25., kedd

Őszi hangulat az ablakban


Az elmúlt időszakban nagyon el voltam veszve a tojásolással, úgyhogy egy láda muskátli kint maradt a konyha ablakban. Szegény nagyon kókadt volt már, de mikor bevittem, hiányzott valami a helyéről. Olyan szívesen gyönyörködök az ősz színpompás leveleiben! Eszembe jutott, hogy hallottam vagy olvastam valahol, hogy ha száraz leveleket olvadt viaszba mártjuk, megmarad a színe is, és a formája is. Ha még melegen ráteszem valamire, oda is dermed! No, ki is mentem az udvarra, átvizsgálni a farakást. Találtam egy szép kérges, lapos darabot. Szedtem szép színes leveleket, a kincseim közül előástam néhány makkot, termést, mini kukoricát. Mire ezzel megvoltam, már meleg is volt a viasz. Szépen bemártogattam mindent egyenként és elrendeztem a fa kérges oldalán. A két kis vigyori töklámpa is jól mutat mellette.
Ilyen lett - mintha csak a szél fújta volna oda leveleket...

Ma a virágboltban nem tudtam ellenállni ennek a manónak.
Azóta ő is ott csücsül, és várja a munkából fáradtan hazatérő családot. Mire kinyitják az ajtót, már mosolyognak is! Én is kimegyek néha, és megnézem jól érzi-e magát... Nekem is mosolyogni támad kedvem tőle!
Te is mosolyogsz már?

2011. október 23., vasárnap

Tojás Fesztivál, Siófok 2011


Nem volt könnyű döntés… Messze is van, a szállás sem olcsó. Egyedül nem is vállaltam volna, de ha rábeszélem a férjem, akkor ő egész nap unatkozni fog, míg én kint ülök a vásárban. Kigondoltam: szerveztem neki társaságot! A barátaink utánunk jöttek, így még igazi jó buli is volt a hétvége!
Amint eldöntöttük, hogy megyünk - tele lettem aggodalommal, hogy
1.                  Nem lesz elég tojásom!
2.                 Hogyan fogok ki és bepakolni naponta? (Nem vagyok gyakorlott vásározó.)
3.                 Mekkora helyem lesz?
4.                 Mi van, ha rossz idő lesz?
5.                 Hogy bírja majd a dagadós lábom az egész napos üldögélést?
6.                 Milyen széken?
7.                 stb, stb…
Igyekeztem mindenre felkészülni. Majdnem sikerült…
Pénteken reggel megtaláltam az asztalom. Nagyobb, mint amit ígértek, de kisebb, mint szerettem volna. Olyan viharos szél fújt, hogy azt sem tudtam, mivel óvjam a tojásaimat! A mellettem levő asztalnál papírzsepibe csomagolt kövekkel súlyozták a kosarakat. Én szerencsére egy nagy fémvázas tengerifű kosarat vittem, és kitaláltam, hogy a nagy tengerifű ládám pont jó lesz „vitrinnek”!
Az azsúrozott tojásaimat nem mertem kivenni a műanyag tartóból, mert attól féltem, összekoccannak… Pláne, mikor a másik oldalamon levő asztalról egy egész doboz tojás a hátam mögött landolt pofával lefelé - bocs! Vagy húsz tojás összetört! Mivel láttam, hogy azokon már nem tudok segíteni, csak kapaszkodtam az enyémekbe! Aznap leginkább iskolások és munkából hazasiető helyiek voltak a látogatók.  Volt idő megnézni a kollégák asztalát is. Régóta ismerjük egymást Terikével (Ágoston Endréné), tőle szoktam venni az üres tojáshéjat. Gyönyörű karcolt tojásokat készít!



Ezek emu tojások! (Terike készítette.)
Olyan régóta szeretném én is kipróbálni és az én technikámmal áttört tojást készíteni belőle!
Életkép a kézművesekről. (Igényes védekezés a szél ellen...)
Még Erdélyből is volt egy hölgy. 
Kalotaszeg mellől érkezett, és csodás gyöngyös tojásokat, gyönggyel hímzett kiegészítőket és porcelánfejű babákat hozott.
Ez egy gyönyörű fekete kalotaszegi ruha. (Ha a kép nem is adja vissza...)
Annyira megtetszett, hogy rendeltem egy bordót a lányomnak amolyan "menyecske ruhának"!

Szombaton már az idő is gyönyörű volt, és sokkal több látogató. Dél körül odaért a CSAPAT! 
A férjem már annyira várta őket, hogy egészen Enyingig eléjük ment, és „fölvezette” őket. Gyorsan feltérképezték a fesztivált, kiválasztották milyen programokat akarnak megnézni. Én pedig csak ücsörögtem a kis asztalkámnál, és cseverésztem a látogatókkal. A programokból nem láttam szinte semmit, csak utólag a You Tube-on. Este elmentünk vacsorázni, megnéztük a Bikini koncertet, a tűzijátékot – remekül éreztük magunkat. Apával a program végigböngészése óta a Deák Bill Gyula koncertre készültünk, de fél 11-kor kezdődött. Az egésznapi „munka” után már nem bírtam tovább… Öregszem??? (Ne  is válaszolj!!!)
Vasárnap reggel még összeálltunk egy csoportképre, azután én mentem a vásárba, a többiek sétáltak egyet a Balaton parton.
Ebéd után indultak haza, csak H. barátnőm maradt ott velünk. Mi hétfőn jöttünk haza. Apának volt egy kis dolga Bicskén, minket addig kitett az Ikeánál! Ez koronázta meg a hétvégét! Jó volt!
Találtam egy összefoglalót, ami kb. tükrözi azt az arányt, amennyi a hímes tojás aránya volt ezen a fesztiválon! 

2011. október 18., kedd

Mert megígértem...

Tegnap érkeztünk haza Siófokról, a Tojás Fesztiválról. Az élménybeszámolót a következő bejegyzésben olvashatod, mert most eleget kell tennem egy sokaknak tett ígéretemnek. Befejezem az áttört tojás készítésének leírását.
Nos, ott tartottunk, hogy első maratással készen vagyunk. A tojásunk kellően plasztikus, de nem maródott szét a felület sehol.
Éles tapétavágó késsel leválasztjuk a végéről a viaszcseppeket, és kiengedjük belőle a vizet. Hagyjuk teljesen kiszáradni! Ezután következik a legunalmasabb, és a legnagyobb figyelmet igénylő munka: az egész tojás felületét befedjük viasszal, csak azt hagyjuk ki, ahol a lyukakat szeretnénk látni! Egyetlen tűhegynyi rés sem maradhat, mert ott bizony elkezd dolgozni az ecet, és ott is lyukas lesz, ahol nem szeretnénk!
 Ismét lezárjuk az egyik végét, engedünk bele vizet, másik végét is lezárjuk egy viaszcseppel. 
Ezután az ecet elvégzi a dolgát. 
Ilyen lesz, mikor már átlyukadt:

Most eltávolítjuk a belső hártyát, és ismét szárítjuk. Ha vannak a lyukak szélein maradék recék, azt finom tűreszelővel kireszelhetjük, vagy egy tűvel kipattinthatjuk.
Kész az áttört tojásunk, de még csúnya viaszos. Több lehetőség van az eltávolítására. Én úgy szoktam, hogy egy kis lábosban (vagy konzervdobozban) parafint olvasztok, és belenyomom a tojást félig. Engedem lecsurogni, és többrétegű papírtörlővel áttörülöm. Hagyom meghűlni, (addig veszek egy másik tojást, és annak a felét is leolvasztom), majd a másik oldalát is ugyanígy leolvasztom.
  
Maradt kérdésed? Bátran kérdezz! Ígérem, válaszolok!

2011. október 7., péntek

Ismét tojás


Hiába, ez az el nem múló szerelem… Hűséges típus vagyok (ebben is…)
Kb 2-3 hete levelet kaptam. Feladó: Tojás Kézműves Nemzetközi Művészeti Egyesület – Siófok Izgatottan bontom a levelet: jelentkezési lap a IX. Nemzetközi Tojásfesztiválra! Ohhh de jó lenne! Minden évben kapok meghívást, de idáig még mindig úgy alakult, hogy nem tudtam elmenni. Félve kérdeztem meg a férjem, hogy lenne-e kedve eljönni velem? Én vásároznék, ő sétálna, pihenne, keresne egy fedett uszodát a közelben vagy ilyesmi. Szerencsére pont tele volt a tartalék hócipője is a robottal, és igent mondott! Azonnal elkezdtem szervezni: szállást foglaltam, elküldtem a jelentkezési lapot, a részvételi díjat – így már nem lehet visszakozni! Viszont alig van tojásom, úgyhogy neki kellett állnom tojásolni.
Tyúktojások még csak vannak, de áttört libatojásom nagyon kevés. Sőt felbátorodva a TV-ben hallott beharangozótól, hogy „még faragott tojások is lesznek”, elkezdtem megmunkálni a féltve őrzött strucc tojásomat is!
Ha már azt ígértem, hogy mindent megmutatok, elkezdtem fotózni az áttört libatojás készítésének fázisait.
Először a kifújt, kimosott libatojást én megforgatom pár percig sósavban, és leöblítem vízzel. Ezt a műveletet nagy tételben szoktam végezni kint a teraszon, mert klórgáz is fejlődik közben. Ilyenkor kb 80-100 tojást lemaratok, kiszárítom, és mehetnek a dobozba! Ezután már évekig eltarthatók.
A míves része ezután következik: pont úgy, mint az írott tojásnál ezt a tojást is megírom írókával, forró viasszal. Természetesen a mintakincs itt más! Zárt vonalak szükségesek, mert csak akkor marad egyben a tojás a lyukakkal együtt. Én fehér hímzések mintái alapján tervezem a tojásmintákat. Csongrád megyei, turai, boldogi lyukhímzésekből és kalocsai madeira mintákból tervezek.
Ez a zsűrizett mintám, amit egy kalocsai madeira mintából terveztem. Ilyen, mikor először megírom. 
Ezután egy viaszcseppel eltömítem az egyik oldalon levő lyukat, és feltöltöm a tojást vízzel.

(Az a legjobb, ha sikerül pont félig tölteni, mert akkor csak lebeg, sőt forog magától az ecetben.) Szárazra törülöm, hogy tapadjon rá a viasz, és a másik lyukat is „befoltozom” egy viaszcseppel. 
Ezután mehet a 20 %-os ecetbe.
Tapintással érzékelhetjük, mikor jó. Ezt jól el kell találni, mert ha nem maródik meg eléggé, akkor nem lesz szép plasztikus a minta, ha pedig benne felejtjük, akkor elmarja az ecet, és mehet a kukába...




2011. október 3., hétfő

Még egy kísérlet


Ezt másnap éjjel fűztem, csak a „láncot” nem volt időm-energiám felfűzni. A fotózás is „olyan rengeteg idő”! Az agyam, és az energiáim már megint előrébb hajtanak – de erről később! Tudom, hogy nem kellene ide-oda kapkodnom, de ilyen vagyok … lassan magam is beletörődök, hogy talán még én sem vagyok tökéletes :-P
Ezt a háromszöget már duplán fűztem, ahogy azt javasolják a „nagyok”, de még mindig az olcsó gyöngyből készült… nem elég sarkos még ez sem. Lehet, hogy nem is bánom?! Én magam sem vagyok sarkos! Ja, és magamtól találtam ki hogyan legyen lyukas, és nem két külön háromszöget fűztem, hanem a hátlapot is az előlap közepétől kezdtem el fűzni. Nagyon élveztem!
Ez ajándék lesz! Remélem, nem látja az "áldozat" ! (Szinte biztos vagyok benne...)

2011. szeptember 29., csütörtök

Ki kellett próbálnom!!!

Már volt néhány fellángolásom a gyöngyfűzés iránt! Nézegetek ilyen blogokat is, és egyre inkább birizgálta a fantáziám az a plasztikus háromszög forma... Most már tudom, hogy ezt tűszövéssel készítik, idegen néven Peyote technikának nevezik. Nemigen tudok ellenállni, ha látok valami szép különleges gyöngyöt! Így viszonylag kevésből kielégítem a beszerzési vágyaimat. Pár száz forintból megúszom, és van minek örülnöm! Ezzel viszont már tekintélyes gyűjteményre tettem szert - mindenből van egy pici. 
Augusztus vége lehetett, mikor utoljára kedvenc boltomban jártam. Félve megyek be, mert tudom, hogy olyan sok gyönyörűséget fogok látni, aminek néha nagyon fájdalmas ellenállnom! Itt nem csak alapanyagokat kaphatok a hobbijaimhoz, de vannak nagyon szép, ízléses kész munkák is. Ezek meg is vásárolhatók, de ötletadónak is kiválóak! Így volt ez akkor is! Megszólított egy gyöngy nyakék, ami pont az én színvilágom, és az a plasztikus háromszög, amit már régóta nézegetek. (Csendben megjegyzem, hogy nagyon tetszenek a különböző nyakláncok, kiegészítők - máson! Én nagyon ritkán viselek ilyesmit! Rá kellene szoknom...) Sóvárogtam-sóvárogtam... Az eladó hölgy rögtön vette az adást, és ajánlott egy könyvet erről a technikáról. Megvettem. De hős voltam, mert a méregdrága japán gyöngynek ellenálltam! Majd előbb begyakorolom a technikát az otthoni készlettel!
A hét elején egyik este készítettem magamnak egy gyöngyfűző tálcát: Egy kisebb hungarocell tálca oldalaiba kétoldalú ragasztót simítottam, erre maradék Lidl-féle felmosót (ami a táskavarrásból maradt). Ezen nem gurulnak el a gyöngyök a tű elől! 
Hozzáláttam. Szalagot nagyon könnyen fűztem. Tegnap este magam elé vettem a könyvet, a gyöngyöket, és nekiláttam! Hatszor bontottam le a közepét! A könyv precíz leírást ígér, mely így szólt: kilenc szemet felveszünk kezdésként, hat szemen újra átfűzzük a tűt, azután a Peyote technikának megfelelően folytatjuk! :-/ Köszi! Kép is van, de persze a kezemben a gyöngy sehogy sem akart olyan szabályosan állni, mint a rajzon. No, nem olyan fából faragtak ám engem, hogy meghátráljak!!! Éjfélre készen volt a háromszög.
Ilyen lett:
Bizony igaza volt annak, aki azt mondta, hogy nem igazán lesz szép, ha nem szép egyforma gyöngyökből fűzöm! Gyakorolok, és ha már pontos elképzelésem lesz a színekről, majd veszek minőségi gyöngyöt!
Nekem így is tetszik - és neked?

2011. szeptember 23., péntek

Szalma Madonna

A Madonnát a Hagymafesztiválra készítettem, csak nem volt időm jönni, hogy megmutassam. Most pótolom!
A baba még nincs a kezében ezen a képen, de arról úgysem készítettem fázisfotókat. Majd legközelebb!
Ehhez a technikához szép hosszú, vékony szálak kellenek. Abból lesz szép kecses a Madonnánk! Természetesen itt is az egyforma vastag szálakat választjuk ki!

A szoknya aljánál kezdtem a munkát. Egy kimustrált vágódeszkába egy szöget vertem, ehhez rögzítettem a vezető szálat. Egy szál virágdrótot is fűztem bele, hogy szépen megálljon a baba.

Két szál jó erős raffiát kötöttem a szöghöz.  Az egyik szál a deszkán legalól, a másik félretéve. Egy szál szalmát a vezető szál alá fektettem, (szalma alatt a z egyik szál rafia) ráhajtottam, és a rafiát megcseréltem. Most az előbb félretett van a deszkán, a másikat teszem félre.  Ezt hívják "hímelésnek". Ezt addig folytattam, míg kellő hosszúságú volt a "szoknya alja".

Megcsomóztam a rafiát és egy hegyes ollóval egyformára vágtam a szálakat.

Ha úgy érezzük, hogy a szalma megszáradt, akkor egy nedves törlővel áttöröljük, vagy egyszerűen belemártjuk a vízbe. Ezután összefogjuk az elejét és a végét. Segítségül hívhatunk egy poharat, hogy szép kerek legyen a babánk szoknyája!
Összecsomózzuk az elejét és a végét, a felesleges drótot levágjuk, csak az egyik oldalon hagyunk egy centinyit, amit beledugunk a másik oldalon levő szalmába.
Ezután ismét fontos, hogy a szalmánk kellően vizes legyen! Most jön a baba dereka! Bal kezünk hüvelyk és mutató ujjával szép óvatosan összefogjuk a szálakat, jobb kezünkkel a rafiát kétszer rátekerjük. Óvatosan húzzuk össze, kössünk rá egy egyszerű csomót, és húzzuk össze olyan szorosan, ahogy csak tudjuk! (Ezt nem tudtam lefotózni, mert a fényképezőgépnek már nem jutott több kezem...) Vigyázat! Ilyenkor szeret elszakadni a rafia! Türelem! Vegyünk egy másikat, vagy ha nem bízunk benne, akkor valami erősebb kötözőt (pl hímzőfonalat, felvető fonalat), amit később eltakarunk rafiával, vagy száradás után kivágunk a később rákötött rafia alól. Ez egy kis kegyes csalás! Ilyen lesz:
Most tesszük bele a kezét. Ez lehet egy szalmaköteg, de sokkal szebb egy fonott "hurka". Ennek az elkészítését is megmutatom, de ez is kimaradt most a fotózásból...Ezt is stabilabbá tettem egy szál dróttal.
 A nyakát is elkötjük jó szorosan, és felette is a feje búbjánál. Ezután következik a fátyol, vagy "dicsfény". Ehhez is kell 18-25 szál egyforma szalma. Leterítjük a deszkára szépen egymás mellé őket. Kettéhajtunk egy szál rafiát (vagy kötözőfonalat). A visszahajtott vége lesz alól. Szépen a szalmaszálak alá húzzuk a dupla szálat a szalmaszálak végétől kb. 3-4 cm-re, és a végeit átdugjuk a hurkon.
Most jön a legnehezebb rész: mutató és középső ujjam között van a rafia. Az ujjaimmal csak éppen annyira szorítom le a szálakat, hogy nehogy egymás tetejére csússzanak, de engedjem, hogy a hurok összehúzza őket! Nem könnyű, de ne csüggedj! Ha nem sikerül, próbáld kevesebb szállal!

Ha sikerült összehúzni, csak óvatosan vedd fel, az egyik szálat tekerd át még egyszer, és kösd meg két csomóra a rafiát!

Ezután erre is "hímeltem" egy szál rafiát, hogy biztosan álljon.
Egy félbehajtott rafiát a szélső szál mögé tettem, és egyenként cserélgetve a szálak után végigvezettem a rafiát szép feszesen.

A hímelés akkor szép, ha mindig ugyanolyan irányba cseréljük a rafiát!  Hozzákötöttem a baba nyakához.
Már csak a baba hiányzik a kezéből, és egy szép fonat a szoknyája széléről! Ezeket legközelebb! 
Tetszik neked is? Fogj hozzá bátran!