Mit várhatsz ezen az oldalon?

A tojásdíszítés lehetőségei kimeríthetetlenek. Én legszívesebben a hagyományoknál maradok. Leírok mindent szép sorjában, amit erről tudok. Ha közben eszembe jut valami dekorációs ötlet vagy egy jó recept, azt is megosztom veled! Aratás idején szalmát gyűjtünk, aratódíszt fonunk, szalmacsillagot készítünk - eláll karácsonyig! Azután mézest sütünk. Közben, ha ráérünk varrunk ezt-azt, gyöngyöt fűzünk.

Érdekel? Tarts velem!

2018. január 1., hétfő

Az új esztendőre



Ismét mögöttünk van egy esztendő. Elérkezett egy újabb. A szilveszteri bulik elhalkulnak, lassan a petárdák is elfogynak. Ilyenkor az emberek összegzik az elmúlt évet. Új terveket szőnek, új álmokat dédelgetnek. Én is így vagyok ezzel. Sok szépet várok ettől az évtől! Biztosan lesznek szebb és mostohább napok, de remélem, hogy az év végén ismét csak a szép emlékek árasztanak el! A nehezebb napokra gondolva pedig megkönnyebbült sóhajjal emlékezünk: de jó, hogy elmúlt!
Ilyenkor mindig elolvasom újra és újra Vörösmarty Mihály versét:

Ártatlanság köntösében
A szép újesztendő
Eljött, s kínáló kezében
Van kupája kettő.

Egyik a baj, aggodalom
Fanyar ürmösével,
Másik a teljes boldogság
Édes örömével.

E kettőből úgy keverjen,
Az új év magának,
Édes Bácsi, hogy örüljön
Legjobb italának.

Az üröm az örömek közt
Csak annyi lehessen,
Hogy az édes a kesertől
Még jobb ízt vehessen



(Vörösmaty Mihály: Ártatlanság köntösében)

Ezzel kívánok minden olvasómnak boldog új esztendőt! 
Fotó: Joó Annamária

2017. december 28., csütörtök

Karácsony múltával

Elmúlt a karácsony, és bizony egyetlen bejegyzéssel sem leptelek meg titeket advent idején, akkora volt a hajtás!
Hangulatos kézműves vásár volt kis városunkban. Csak hétvégenként délután voltunk nyitva, így nem számítottam ekkora érdeklődésre. Szerencsére hét közben mindig akadt pótolni való, vagy éppen megrendelés. 
Megpróbálok átadni valamit a hangulatból ezzel a pár képpel:








Azért erre mindig van időm:
(A család kedvenc gyümölcskenyere)


Mindenkinek kívánok boldog új esztendőt szeretetben, békességben, egészségben, boldogságban! 


2017. november 3., péntek

Megígértem...

Az előző bejegyzésben megígértem, hogy lesznek még halloweenes fülbevalók! Azóta kiderült, hogy a Hagymatikum bulijához kapcsolódva kézműves vásár is lesz Makói Kiskaska néven. Ez újabb lökést adott, hogy el ne feledkezzek az ígéretemről... Nem lett kész minden, amit terveztem, de ha ennek lesz hagyománya, jövőre talán elkészítem a többit is! Egyelőre ennyi:

 


Most már a karácsonyi készletet gyarapítom!

Hamarosan jövök a részletekkel! 


2017. október 25., szerda

Most megosztó leszek...

Most talán meghökken, aki figyelte eddigi munkáimat... 


Halloween közeledtével ismét elkezdődik a vita, hogy akkor most ezt ünnepeljük, vagy nem... Ezt mindenki döntse el maga! Miért ne legyen ez jó buli, vicceskedés, ijesztgetés...?


Tavaly ilyenkor lányoméknál vártuk a kistestvért, és én is velük voltam Kanadában. Minden ház feldíszítve - melyik jó ízléssel - melyik nem. Kata apukájával feldíszítette a ház bejáratát és izgatottan próbálgatta a jelmezét. Egy csendes vasárnap délután közösen megnéztük a The Book of Life című animációs filmet. Nos, időbe telt, mire el tudtam vonatkoztatni a történetet és a gyönyörű dalokat a mellékszereplők torz, néhol ijesztő megformálásától... (Máig nem értem mi volt a céljuk a készítőknek ezzel...) 
Persze ettől kezdve Kata csak ezeket a dalokat hallgatta, többször megnézte a filmet is - így én is. Számára egyáltalán nem voltak ijesztőek a figurák. Teljesen elvarázsolta a történet és a dalok. Egy kicsit közelebb kerültem én is ahhoz, hogy megértsem hogyan is gondolnak Mexikóban az elmúlásra. 

A koponyákkal kapcsolatban akkor ért az első trauma, mikor Kata unokám kb. egy éves volt és a mexikói nagyszülőktől kaptak 1-1 papírmasé koponyát virágosra kifestve, és a homlokukra rá volt írva a nevük... Bizarrnak találtam. Nagyon. 
Most egyszerűen nem tudtam ellenállni Mr & Mrs Skull-nak. Meg kellett fűznöm!


 Lesz még Halloween-es füli! Ezeket tervezem még (képek a Pinterestről):




Esetleg egy igazi mexikói koponya?


 Nos hogy tetszik? Melyiket szeretnéd?







2017. október 2., hétfő

Hagymafesztivál 2017

Túl vagyunk a Hagymafesztiválon. Igazán nagyszabású rendezvénnyé nőtte ki magát! Tágas terek, két színpad, koncertek, gyermek foglalkoztatók, ízletes ételek, borok. Kizárólag kézműves termékeket láthattunk a vásárban! Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam én magam is!

Igyekeztem, hogy az asztalom hívogató legyen, áttekinthető, és elmesélje kézműves élettörténetemet. 

Foto: Petrik Soma (15 éves)
 Balra a hímes tojások, hiszen ezzel kezdődött minden!
  Ezután próbálkoztam az áttört libatojásokkal.
Foto: Petrik Soma (15 éves)  
Foto: Petrik Soma (15 éves)

Mivel ezek szinte kizárólag húsvéti időszakban adtak elfoglaltságot, belekezdtem a strucc ékszerek készítésébe, ezek kerültek középre. 
 
Foto: Petrik Soma (15 éves)

A jobb oldalon - kicsit eltávolodva a népművészet ihlette iránytól - a gyöngyeim kaptak helyet.
 Foto: Petrik Soma (15 éves) 
 Jövőre ismét találkozunk, addig pedig keressétek termékeimet a Makói Portékatárban, vagy keressetek a facebookon: "Katyi kezéből"!

2017. szeptember 4., hétfő

Strucctojás ékszerek

Próbálkoztam strucc tojásból medált, fülbevalót, gyűrűt készíteni. Most ismét belelendültem, hiszen közeleg a Hagymafesztivál!

Tavaly éppen bent voltam a Portékatárban, mikor egy külföldi fiatal pár nézelődött. Elmentek a strucc tojás ékszereim mellett, és a férfi fintorogva odavetette: "plastik". Kikerekedett a szemem és majdnem elsírtam magam! Mivel egyetelen más nyelven nem tudtam hogy mondják a struccot, Csak annyit mondtam: "No plastic! Egg, ei!" Ezután írtam egy rövid ismertetőt, lefordíttattam románra, angolra, németre.

Most képekkel illusztrálva mutatom meg a készítést.

Először megsimogatom a gyönyörűséges strucc tojást, hiszen azért mindig fáj a szívem, ha belevágok! Olyan gyönyörűséges! 
Ceruzával körülbelül felosztom a felületet, hogy minél kevesebb hulladék legyen! Előveszem a kis kézi szerszámomat egy apró (kb 4 cm átmérőjű) flexet illesztek rá, ás indulhat a darabolás!

A széleit körbecsiszolom, és lyukat fúrok rá. Bizony ez nem megy egyszerre, mert a kezemet annyira elrázza a gép, hogy nem érzem, nem tudok fogni vele utána egy jódarabig. Ez általában 3 délutánra ad elfoglaltságot. A múlt héten fúrtam ki egy húzóban kb 60-70 lyukat, és éjjel nem tudtam aludni, úgy fájt a kezem! Megtanultam a leckét! Ráadásul ezt csak kint szoktam csinálni az udvaron, mert a finom por mindent ellep!


Ha készen vannak a szép kerek szélű kilyukasztott darabok jöhet a legszebb része a munkának! Akár a hímes tojásokat megírom viasszal festőlébe teszem stb. Most azonban legalább 6 színű festőlevem van, és gyakran játszom a színekkel! Egyik felét ilyen, másik felét olyan színbe mártom...

Régóta gondolkozom azon, hogyan lehetne a strucc tojás gyönyörű felületéből nagyobbat megmutatni. Most találtam ki, hogy befestettem az egész medált, erre írtam viasszal, és utána hypo-s vízbe mártottam.
Nagyon izgalmas!



A végeredmény:

Ezután ismét elég unalmas munka következik: a fém szerelvények fölrakása. Mindegyikhez készítek szép papír dekorációt (hátlapot), amivel celofán zacskóba téve igazán mutatósak lesznek!


Így várják a vásárlókat a Portékatárban:










2017. március 31., péntek

Ki a hímest szereti, rossz ember nem lehet...

Végre túl vagyok a megrendelések teljesítésén... Olyan sok megrendelésem volt (és az egészségem sem a legjobb), hogy a "szabadságoltam" magam a Meskán...

Az utolsó megrendelést, sajnos le kellett mondanom. Nem tudom már megcsinálni, mert áttört libatojást szeretett volna vásárolni valaki - nem is egyet, hanem ötöt... Nagyon szégyelltem, mert ilyet még nem csináltam... Magyarázkodó e-mailemre jött egy két soros válasz, amitől meghatódtam, és elgondolkoztam rajta:

"Vigyázzon magára, ne vállalja túl magát! Pihenjen és töltődjön fel, hogy később alkotásaival másoknak is jó kedvet, mosolyt, boldogságot varázsoljon az arcára!"

Egy teljesen idegen nő, aki nem ismer. Nem tudja milyen ember vagyok, csak meglátta a "csipkés" tojásaimat, megtetszett neki és szeretne a magáénak tudni néhányat... Nem háborodik fel, hanem együttérez...
Elgondolkoztam rajta, hogy valószínű, hogy akinek megérinti a lelkét egy hímes tojás, az csak jó ember lehet... 
Hálát adok a jó sorsomnak, hogy a munkám során nagyon sok jó emberrel találkozom! Az egyik legnagyobb áldás ez mai keserédes világunkban...

Köszönöm Ágnes!

Egyelőre csak egy régi fotón küldöm a tojásokat: