Mit várhatsz ezen az oldalon?

A tojásdíszítés lehetőségei kimeríthetetlenek. Én legszívesebben a hagyományoknál maradok. Leírok mindent szép sorjában, amit erről tudok. Ha közben eszembe jut valami dekorációs ötlet vagy egy jó recept, azt is megosztom veled! Aratás idején szalmát gyűjtünk, aratódíszt fonunk, szalmacsillagot készítünk - eláll karácsonyig! Azután mézest sütünk. Közben, ha ráérünk varrunk ezt-azt, gyöngyöt fűzünk.

Érdekel? Tarts velem!

2011. szeptember 29., csütörtök

Ki kellett próbálnom!!!

Már volt néhány fellángolásom a gyöngyfűzés iránt! Nézegetek ilyen blogokat is, és egyre inkább birizgálta a fantáziám az a plasztikus háromszög forma... Most már tudom, hogy ezt tűszövéssel készítik, idegen néven Peyote technikának nevezik. Nemigen tudok ellenállni, ha látok valami szép különleges gyöngyöt! Így viszonylag kevésből kielégítem a beszerzési vágyaimat. Pár száz forintból megúszom, és van minek örülnöm! Ezzel viszont már tekintélyes gyűjteményre tettem szert - mindenből van egy pici. 
Augusztus vége lehetett, mikor utoljára kedvenc boltomban jártam. Félve megyek be, mert tudom, hogy olyan sok gyönyörűséget fogok látni, aminek néha nagyon fájdalmas ellenállnom! Itt nem csak alapanyagokat kaphatok a hobbijaimhoz, de vannak nagyon szép, ízléses kész munkák is. Ezek meg is vásárolhatók, de ötletadónak is kiválóak! Így volt ez akkor is! Megszólított egy gyöngy nyakék, ami pont az én színvilágom, és az a plasztikus háromszög, amit már régóta nézegetek. (Csendben megjegyzem, hogy nagyon tetszenek a különböző nyakláncok, kiegészítők - máson! Én nagyon ritkán viselek ilyesmit! Rá kellene szoknom...) Sóvárogtam-sóvárogtam... Az eladó hölgy rögtön vette az adást, és ajánlott egy könyvet erről a technikáról. Megvettem. De hős voltam, mert a méregdrága japán gyöngynek ellenálltam! Majd előbb begyakorolom a technikát az otthoni készlettel!
A hét elején egyik este készítettem magamnak egy gyöngyfűző tálcát: Egy kisebb hungarocell tálca oldalaiba kétoldalú ragasztót simítottam, erre maradék Lidl-féle felmosót (ami a táskavarrásból maradt). Ezen nem gurulnak el a gyöngyök a tű elől! 
Hozzáláttam. Szalagot nagyon könnyen fűztem. Tegnap este magam elé vettem a könyvet, a gyöngyöket, és nekiláttam! Hatszor bontottam le a közepét! A könyv precíz leírást ígér, mely így szólt: kilenc szemet felveszünk kezdésként, hat szemen újra átfűzzük a tűt, azután a Peyote technikának megfelelően folytatjuk! :-/ Köszi! Kép is van, de persze a kezemben a gyöngy sehogy sem akart olyan szabályosan állni, mint a rajzon. No, nem olyan fából faragtak ám engem, hogy meghátráljak!!! Éjfélre készen volt a háromszög.
Ilyen lett:
Bizony igaza volt annak, aki azt mondta, hogy nem igazán lesz szép, ha nem szép egyforma gyöngyökből fűzöm! Gyakorolok, és ha már pontos elképzelésem lesz a színekről, majd veszek minőségi gyöngyöt!
Nekem így is tetszik - és neked?

2011. szeptember 23., péntek

Szalma Madonna

A Madonnát a Hagymafesztiválra készítettem, csak nem volt időm jönni, hogy megmutassam. Most pótolom!
A baba még nincs a kezében ezen a képen, de arról úgysem készítettem fázisfotókat. Majd legközelebb!
Ehhez a technikához szép hosszú, vékony szálak kellenek. Abból lesz szép kecses a Madonnánk! Természetesen itt is az egyforma vastag szálakat választjuk ki!

A szoknya aljánál kezdtem a munkát. Egy kimustrált vágódeszkába egy szöget vertem, ehhez rögzítettem a vezető szálat. Egy szál virágdrótot is fűztem bele, hogy szépen megálljon a baba.

Két szál jó erős raffiát kötöttem a szöghöz.  Az egyik szál a deszkán legalól, a másik félretéve. Egy szál szalmát a vezető szál alá fektettem, (szalma alatt a z egyik szál rafia) ráhajtottam, és a rafiát megcseréltem. Most az előbb félretett van a deszkán, a másikat teszem félre.  Ezt hívják "hímelésnek". Ezt addig folytattam, míg kellő hosszúságú volt a "szoknya alja".

Megcsomóztam a rafiát és egy hegyes ollóval egyformára vágtam a szálakat.

Ha úgy érezzük, hogy a szalma megszáradt, akkor egy nedves törlővel áttöröljük, vagy egyszerűen belemártjuk a vízbe. Ezután összefogjuk az elejét és a végét. Segítségül hívhatunk egy poharat, hogy szép kerek legyen a babánk szoknyája!
Összecsomózzuk az elejét és a végét, a felesleges drótot levágjuk, csak az egyik oldalon hagyunk egy centinyit, amit beledugunk a másik oldalon levő szalmába.
Ezután ismét fontos, hogy a szalmánk kellően vizes legyen! Most jön a baba dereka! Bal kezünk hüvelyk és mutató ujjával szép óvatosan összefogjuk a szálakat, jobb kezünkkel a rafiát kétszer rátekerjük. Óvatosan húzzuk össze, kössünk rá egy egyszerű csomót, és húzzuk össze olyan szorosan, ahogy csak tudjuk! (Ezt nem tudtam lefotózni, mert a fényképezőgépnek már nem jutott több kezem...) Vigyázat! Ilyenkor szeret elszakadni a rafia! Türelem! Vegyünk egy másikat, vagy ha nem bízunk benne, akkor valami erősebb kötözőt (pl hímzőfonalat, felvető fonalat), amit később eltakarunk rafiával, vagy száradás után kivágunk a később rákötött rafia alól. Ez egy kis kegyes csalás! Ilyen lesz:
Most tesszük bele a kezét. Ez lehet egy szalmaköteg, de sokkal szebb egy fonott "hurka". Ennek az elkészítését is megmutatom, de ez is kimaradt most a fotózásból...Ezt is stabilabbá tettem egy szál dróttal.
 A nyakát is elkötjük jó szorosan, és felette is a feje búbjánál. Ezután következik a fátyol, vagy "dicsfény". Ehhez is kell 18-25 szál egyforma szalma. Leterítjük a deszkára szépen egymás mellé őket. Kettéhajtunk egy szál rafiát (vagy kötözőfonalat). A visszahajtott vége lesz alól. Szépen a szalmaszálak alá húzzuk a dupla szálat a szalmaszálak végétől kb. 3-4 cm-re, és a végeit átdugjuk a hurkon.
Most jön a legnehezebb rész: mutató és középső ujjam között van a rafia. Az ujjaimmal csak éppen annyira szorítom le a szálakat, hogy nehogy egymás tetejére csússzanak, de engedjem, hogy a hurok összehúzza őket! Nem könnyű, de ne csüggedj! Ha nem sikerül, próbáld kevesebb szállal!

Ha sikerült összehúzni, csak óvatosan vedd fel, az egyik szálat tekerd át még egyszer, és kösd meg két csomóra a rafiát!

Ezután erre is "hímeltem" egy szál rafiát, hogy biztosan álljon.
Egy félbehajtott rafiát a szélső szál mögé tettem, és egyenként cserélgetve a szálak után végigvezettem a rafiát szép feszesen.

A hímelés akkor szép, ha mindig ugyanolyan irányba cseréljük a rafiát!  Hozzákötöttem a baba nyakához.
Már csak a baba hiányzik a kezéből, és egy szép fonat a szoknyája széléről! Ezeket legközelebb! 
Tetszik neked is? Fogj hozzá bátran!


2011. szeptember 15., csütörtök

Hagymafesztivál

Az elmúlt hétvégén volt a város büszkeségének ünnepe: a Hagymafesztivál. A kezdetek óta megjelenek. Most a régi csapat nem nevezett, egy kedves ismerősöm viszont évek óta invitál, hogy csatlakozzak hozzá! Most négy jóbarát, akik számára a mívesség a fontos, nem pedig a tucat-gyártás - összefogtunk, és megmutattuk alkotásainkat a Hagymafesztiválon. 
A bemutatkozás nagyon fontos volt nekünk, ezért megpróbáltunk nagyon mutatós, ízléses kiállítást összehozni. Nagyon reméljük, hogy sikerült! Biztató kezdet, hogy elnyertük az Önkormányzat Mezőgazdasági Tanácsnok Díját!
Nagyon sok elismerő véleményt zsebelhettünk be, sokan kértek elérhetőséget, névjegyet.
Köszönjük mindenkinek, aki megnézte, és szerette a kiállításunkat!
Néhány kép azoknak, akik nem láthatták! 
Ez lett a "cégérünk":





Megtalálsz bennünket a facebookon is ezen a néven:

2011. szeptember 6., kedd

Szalma csillag

Nem írok most több tojást, inkább megmutatom a Hagymafesztiválon, hogy szalmából miket alkotok. 
Ez a szalmacsillag a legegyszerűbb.
 
Már egészen kicsik is el tudják készíteni. Akik már tudnak jó szorosan csomót kötni, ezt már biztosan élvezni fogják!
A nyáron megtisztított szalmából a viszonylag rövideket is fel tudjuk használni.

 A következő eszközökre lehet szükségünk:


A szalmát vastagság szerint válogatjuk. Igyekezzünk azonos vastagságú szálakat válogatni! Egy hosszú, lapos edényben langyos vizet készítünk, ebbe áztatjuk a szalmát. Én most egy tepsit használtam, de a szép hosszú szálak ebbe nem fognak beleférni. Erre a legjobb lesz majd a virágláda. Akkor jó, ha már nem roppan, mikor összenyomod, hanem szépen lapul! Kivesszük mindet, és egy nedves ruhába borítva várják, hogy felhasználjam őket.

Két szálat egymásra merőlegesen két ujjunk közé fogunk, a felsőre rászorítunk egy szál rafiát, így:

Majd az alsó alatt átvesszük, azután tovább a felső fölé, alsó alá. Mutatom:

Leteszem az asztalra, középen leszorítom, és megkötöm a rafiát két csomóra:

 Ebből készítek kettőt, ha nyolcágú csillagot szeretnék (ha rövidek voltak a szalmák),
 vagy négyet, ha még dúsabbat szeretnék:

Egymásra illesztem a két "keresztet",

 és egy újabb szál rafiával ismét körbetekerem: felső fölött, alsó alatt
 Ez így nem maradhat, csak azért hagytam ilyen lazán, hogy lásd hogyan mennek a szálak!!! Ezt kibontottam, és  szépen, a szálak tövéhez illesztettem a rafiát, majd megkötöttem. Ilyenkor esetleg megtörik a szalma, és nem lesz lapos, de száradáskor rásegítek majd egy kicsit, és nehezék alatt fog száradni, vagy ki is lehet vasalni!

Így is maradhat, de ebből is összeköthetünk még kettőt. A logikája ugyanaz, mint eddig: a felső csillag ágait felülről, az alsó csillag ágait alulról kerülje meg felváltva a rafia! Mikor körbeértél, összekötöd a szálakat, vissza is fordulhatsz, és ellenkező irányba is körbevezeted, hogy amit eddig alulról kerültél meg, ott most felül lesz a rafia, és fordítva. Ez már csak díszítés, nincs rögzítő funkciója
 Ha ismét körbeértél megint összekötöd az elejét és a végét, de utána nem kell levágnod rövidre! Hagyhatod a rafiát hosszabbra, és egy hurkot kötve kész a csillag akasztója is!

Most le is vághatjuk a régi rögzítéseket, de vigyázz, nehogy levágd az utolsót is, mert kezdheted elölről az egészet!

 Kerekre vágjuk a csillagot, és mehet a nehezék alá száradni!

  Fogj hozzá bátran, hidd el nem tart addig az elkészítése, míg ezt végigolvastad!
Ezek után csak a fantáziád szab határt a csodásabbnál csodásabb csillagok elkészítéséhez!