Mit várhatsz ezen az oldalon?

A tojásdíszítés lehetőségei kimeríthetetlenek. Én legszívesebben a hagyományoknál maradok. Leírok mindent szép sorjában, amit erről tudok. Ha közben eszembe jut valami dekorációs ötlet vagy egy jó recept, azt is megosztom veled! Aratás idején szalmát gyűjtünk, aratódíszt fonunk, szalmacsillagot készítünk - eláll karácsonyig! Azután mézest sütünk. Közben, ha ráérünk varrunk ezt-azt, gyöngyöt fűzünk.

Érdekel? Tarts velem!

2012. január 31., kedd

Farsang


Be kell vallanom, nagyon nehéz visszarázódni! Egy betegség is levett a lábamról, és egyszerűen nem jön az ihlet az alkotáshoz.
Farsangi szezon lévén, gondoltam maszkot kellene készíteni. Előkerestem egy pár régi fotót néhány maszkról, amit a Makó Expóra készítettem az Oriflame stand díszítésére.  Az új termékek színharmóniáját követtem. Gondoltam, hátha kedvet kapok az alkotáshoz...





Szerinted melyik évben készítettem ezeket?


2012. január 9., hétfő

Megérkeztem!

Nem voltam hűtlen! Az ünnepi előkészületek (az ünnepekről nem is beszélve) most igazán rendkívüliek voltak!
Utolsó bejegyzésem óta egyetlen dologra tudtam koncentrálni: a várva-várt utazásra! A lányom párja egy mexikói fiú. A két ünnep között volt az esküvőjük Mexikóban! Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy én valaha a mayák földjére léphetek… és lám már mint egy gyönyörű álomra emlékszem vissza az elmúlt bő két hétre! A vejünk Iván, nagyon büszke maya, sógora pedig azték őseire. Egzotikus világ!
Olyan rengeteg csodálatos élményben volt részünk, hogy azt sem tudom mit is meséljek. Azt, hogy 30 órát voltunk úton, nem részletezném... Rohanás a reptereken, 10-12 óra egy repülőn - felejthető kényelmetlenség! Viszont az a világ, amibe csöppentünk - káprázatos! Egyetlen utazási iroda nem tudja nyújtani azt, amiben részünk volt! Bennünket úgy vártak, mint a család távolra szakadt tagjait! Képről, elbeszélésből már ismertük egymást. Én vettem néhány spanyol leckét, de persze, hogy csak a köszönésekre, a kötőszavakra emlékeztem és a családi kapcsolatok neveire... Nem volt gond! Értettük egymást mindig. A lányom mondjuk néha jól összekavarodott a háromnyelvű oda-vissza fordítás közben, és volt olyan, hogy nekem beszélt spanyolul, az anyósának angolul, a férjének magyarul... A két hét alatt többször észrevettem magamon, hogy csak nézek kifelé a fejemből, és bárgyún mosolygok, mert szinte felfoghatatlan volt a boldogság, a látvány, a benyomás!
Igaz, hogy ez egy "napló", de a szavak helyett beszéljenek most a képek! Persze a 3000-ből most csak pár ízelítő!






 Miguel (az azték) böngészi a maya feliratokat
Végül egy kis gyöngy!!! Annyi csodát, ami ott volt! Vettem is egy karkötőt a nyakláncomhoz!

Még mindig hihetetlen, hogy ott voltunk!