Mit várhatsz ezen az oldalon?

A tojásdíszítés lehetőségei kimeríthetetlenek. Én legszívesebben a hagyományoknál maradok. Leírok mindent szép sorjában, amit erről tudok. Ha közben eszembe jut valami dekorációs ötlet vagy egy jó recept, azt is megosztom veled! Aratás idején szalmát gyűjtünk, aratódíszt fonunk, szalmacsillagot készítünk - eláll karácsonyig! Azután mézest sütünk. Közben, ha ráérünk varrunk ezt-azt, gyöngyöt fűzünk.

Érdekel? Tarts velem!

2011. március 9., szerda

A hagyományos minták szerkezete



Az írott tojások mintáit általában a tojás felületének mértani felosztásával kezdjük. Ez a felosztás osztókörökkel történik. A hagyományos írottakat legalább egy hosszanti osztókör osztja két egyenlő résszé.


Lehet két osztókörbe írni a mintát:


Legtöbbször azonban két hosszanti és egy szélességi osztókör nyolc részre bontja a tojás felületét. A díszítmények vagy az osztókörökre épülnek, vagy azok metszéspontjából indulnak ki, esetleg az adódó geometrikus mező közepén helyezkednek el.

2011. március 3., csütörtök

Egy kis tudományos áttekintés



Tojásikonográfia
(részlet Sturcz János Phd MKE egyetemi docens, tanszékvezető cikkéből)

A tojásnak mint életszimbólumnak és mint tökéletes formának hosszú története és gazdag jelentésárnyalatai vannak.
Megtaláljuk jelképes megjelenését a mitológiában, a képzőművészetben, az építészetben és a fotográfiában is. A tojás, mint épületdíszítő elem, az antik görög ión oszloprend párkányain tűnt fel. 
Elképzelhető, hogy eredetileg mágikus, bajelhárító céllal, hiszen az ősidőktől fogva a termékenység és a tavasszal újraéledő természet szimbóluma volt.
Általában egy olyan őscsíraként értelmezték, amelyből később a világ megszületett.
Mint szilárd héjba zárt teljesség, kezdettől az eltervezett teremtés jelképe, s az őstojásból való világteremtés motívuma nemcsak az antik görög mítoszban, hanem a polinéziai, perui, kínai, indiai, föníciai, finn és szláv eredetmondákban is szerepel.
Gyakran a Napot és a Holdat is arany-, illetve ezüsttojásnak nevezik. A mitikus hősök közül is sokan tojásból születnek, s a tojásban szunnyadó életerő miatt nagy szerepe volt a gyógyító varázslásban és a termékenységkultuszokban. Sírmellékletekben is gyakran megtalálható, hiszen a túlvilági utazáshoz erõt adó táplálékként használták. 
A keresztény kultúrkörben a húsvéti népszokások révén összekapcsolódott Krisztus feltámadásával, s az Oltáriszentségre utal.


A reneszánsz korban a strucctojás Mária szűzi anyaságának szimbóluma. Ez a jelentés a Physiologus egy leírásán alapul, amely szerint a strucc tojását pusztán a napfény - a keresztény értelmezés szerint a Szentlélek - kelti ki. 
 




A barokkban a tojás mint böjti étel, a mértékletesség szimbóluma tűnik fel.