A festés titkai

Azt ígértem a kukó készítésénél, hogy elmondom azt is hogyan mossuk meg a tojást, hogy ne legyen foltos festés után. Nos, a tojást langyos mosogatószeres vízbe beáztatom pár percre... mondjuk 5 percre. Ezután puha szivaccsal lemosom. Ha nagyon makacs a szennyeződés, akkor se sikáld! Tedd vissza a vízbe, később próbálkozz újra! Ha megsérül a tojás héján levő lehelet finom réteg, ott nem fogja be a festék!

A szintetikus festékeket a zacskón levő utasítás szerint elkészíted, hagyod kihűlni, és kész. Erre nem is fecsérelnék több szót!

Természetes alapú festőlevet legegyszerűbben a hagyma héjából készíthetünk. Házi használatra egy jó maréknyi hagymahéj elég. Megmoshatod, de nem fontos, csak ha nagyon sáros lenne. Akkor se áztasd a mosólében! Bő egy liter vízzel leöntjük a hagymahéjat, és föltesszük főni. Ha felforrt szűrőkanálla kivesszük a hagymahéjat, hagyjuk hűlni, és kész is. Zárható befőttes üvegben tartva jópár napig festhetünk vele.

Ha nem kifújt tojást akarsz festeni, akkor kicsit változik a módszer. Ezt egy másik tojásírótól hallottam, én nem így szoktam, de elmondom:

Ilyenkor nyers tojásra írjuk a mintát. Mikor kellő mennyiséget írtunk, akkor előveszünk egy akkora lábost, amiben az összes tojás elfér egy sorban. A lábos alját kibéleljük több réteg hagymahéjjal, rátesszük a tojásokat, erre is hagymahéj kerül, és óvatosan felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. A lecsúszott hagymahéjakat visszaigazgatjuk a tojásokra. Így pihenget egy éjszakán át. Másnap alágyújtunk, és forrástól számítva 20 percet - fél órát főzzük. Ekkor kanállal kivesszük a tojásokat, áttörüljük, kihűtjük.

Kész a festőlevünk, kihűlt, festhetünk. Én így szoktam:

Az asztalon a következők vannak: Egy doboz kukó, gyertya, íróka (gica), egy tálkában tiszta víz, egy tálkában ecetes víz (egy liter vízben egy evőkanálnyi ecet), egy tálkában a festőlé (vagy festőlevek), papírtörlő, tojáskiemelő kanál. 

Ha megírtam az első tojást, beleteszem az ecetes vízbe. Hagyom elmerülni benne. Így oldódik le róla a kezünkről ráragadt zsírréteg. Míg a következő tojást írom, figyelem. Mikor szépen körbevették az apró buborékok, akkor kanállal kiveszem, kicsorgatom belőle a vizet és átteszem a festőlébe. Ha elérte a kívánt színt, kiveszem, kiszárítom. Teljesen! Ezután a gyertya lángjánál leolvasztom a viaszt, és papírtörlővel letörlöm. Ekkor tűnik elő a minta teljes varázsával!

Kezdhetünk tojást írni!

Van kukónk, van írókánk remélem te is megírtad a tévedtutas tojást! Nem? Ja, nem mondtam hogy kerül a minta a tojásra? Már mondom is!

Forró viaszt viszünk fel a tojás héjára, ez védi meg a héjat a festéktől, vagy savtól - attól függően, hogy színes tojást szeretnénk, vagy metszettet. Fontos, hogy forró legyen, mert különben a szép minták ott fognak lebegni a festőlé tetején. Leválnak a tojásról.

Több lehetőség van: egyik, hogy lapos konzervdobozban melegítjük a viaszt (méhviaszt vagy parafingyertyát), a másik, hogy meggyújtunk egy vastagabb gyertyát, és a láng mellett megolvadt viaszba mártjuk a gicát. Most az utóbbit mutatom:

Nem csak a fotó kedvéért van ilyen közel a tojás! Nem szabad elhűlnie a viasznak "út közben"! Rásegíthetsz, ha a bemártott csövecskét egy pillanatra a lángba tartod és így rajzolsz a tojásra!

Nem könnyű a domború felületre szabályos mintát írni! Pont megfelel a tévedtutas minta gyakorlásnak is! A gicát nem úgy fogjuk mint a ceruzát! A négy ujjunk hajlatába fogjuk, és a hüvelykujjunkkal kitámasztjuk a kezünket a tojáshoz. A vonalat magunktól elfelé húzzuk. Nézd:

Próbáld meg!

Legközelebb a festőlé készítésének titkaiba avatlak be!

Jó munkát!

Varázserejű hímestojás

Réges-régen a hímes tojásnak varázserőt tulajdonítottak. Házépítéskor a bejárat szemöldökfája fölé is beépítették, hogy távol tartsa az ártó erőket. A különböző mintáknak is saját erőt tulajdonítottak. Voltak szerelmet, egészséget, bőséget varázsló minták, de voltak un. kártojások.
A hagyomány szerint a "szezon" első tojása a tévedtutas, utavesztett mintájú tojásnak kellett lennie.

Tájegységek szerint az írás közben vagy imát mormolt a tojásíró, vagy nem volt szabad megszólalnia. A kész tojást ezután összetörték, mert rontást hozó tojásnak tartották. A minta egyetlen körbefutó vonalból áll, s mint ilyen két felületre osztja a tojáshéjat. Az egyiket "petyegetéssel" különböztetik meg a másiktól. Ebből azután sok minta fejlődött.

Szép húsvéti szokás, hogy a nagyböjt után a megszentelt tojásból egyet a vacsoránál annyifelé vágnak, ahányan ülnek az asztalnál, hogy ha valaki eltéved, biztosan hazataláljon...

Íróka készítése

Kezdjük azzal, hogy készítünk magunknak írókát (más néven gicát). Szükség van hozzá egy 2x2 cm-es réz lapocskára, egy ágacskára vagy hurkapálcára, cérnára vagy gyöngyfűző drótra és egy vékony tűre. A rézlapocska beszerzése egyszerű: kiválóan megfelel egy darabka az elhasznált tubusból. Ha nincs, akkor vehetünk a gyógyszertárban üres tubust.
A réz oldalával kifelé szorosan rátekerjük a tűre a lapocskát, kivesszük a tűt, és kész a réz csövecskénk. A nyelet behasítjuk, beleillesztjük a csövecskét, és a cérnával, de még jobb vékony dróttal minden irányban körbetekerjük, rögzítjük.

Kukó gyűjtése

Nem tudod mi az a kukó? Az üres tojáshéjat így is nevezik. A hímes tojást régen úgy készítették, hogy a tojást keményre főzték, erre írták, karcolták később pingálták a mintát. Ha sokáig el akarod tartani, akkor fél órát főzd! Ha teljesen ép marad a tojás héja, akkor egy év múlva teljesen összeszárad benne a tojás, kopog a héjban, ha megrázzuk. Ha azonban megreped, akkor nagyon büdös lesz, ki kell dobni! Ha már energiát és munkát fektetünk bele, akkor ezt nem kockáztatjuk általában. Ezért gyűjtöm egész évben a szép kemény héjú tojás héját.

Ilyet biztosan minden anyuka készített már a gyerekének óvodába, iskolába. Hátha nem tudja mindenki a praktikákat, leírom én hogyan szoktam kilyukasztani a tojást. Ha csak elkezdjük tűvel, hegyes késsel kocogtatni, akkor sugarasan reped a tojás héja.

Én leteszek a pultra egy darab dörzspapírt (ismertebb nevén smirglit), a tojást megmosom -ennek is van fortélya-, megszárítom és a "végére" állítom. Lazán elkezdem csiszolni. Mikor elvékonyodott a tojás héja, a másik oldalon is lecsiszolom. 

Ekkor veszem elő a hegyes hústűt vagy kést, és szépen kibillentem a hártyavékony héjat.

Így szép kerek lyukat kapunk. Igaz, hogy lesz egy miliméternyi kerete, de repedni biztosan nem fog, hacsak össze nem roppantjuk a nagy igyekezetben! Ez is előfordult már...

Ezután átszúrunk egy hústűt vagy fogpiszkálót a tojáson, hogy átszakítsuk a sárgáját is. Most már könnyedén kifújhatjuk a tojás tartalmát egy tálba.

Már csak ki kell mosni! Egy akkora tálkába, amiben elmerül a tojás (vagy a tojások) jó meleg vizet engedünk, teszünk bele mosogatószert, és belenyomjuk a tojást/tojásokat. Hagyjuk hogy a lyukakon belemenjen a víz, és lesüllyedjen! 5-10 perc múlva kiengedjük a tojásból a vizet, és kiszárítjuk. Így már bátran eltehetjük hónapokra, évekre is!

Gyűjtögess szorgalmasan, mert ha rákapsz a tojásírás ízére, megunja a család a rántottát! :-)