Tavaly éppen bent voltam a Portékatárban, mikor egy külföldi fiatal pár nézelődött. Elmentek a strucc tojás ékszereim mellett, és a férfi fintorogva odavetette: "plastik". Kikerekedett a szemem és majdnem elsírtam magam! Mivel egyetelen más nyelven nem tudtam hogy mondják a struccot, Csak annyit mondtam: "No plastic! Egg, ei!" Ezután írtam egy rövid ismertetőt, lefordíttattam románra, angolra, németre.
Most képekkel illusztrálva mutatom meg a készítést.
Először megsimogatom a gyönyörűséges strucc tojást, hiszen azért mindig fáj a szívem, ha belevágok! Olyan gyönyörűséges!
Ceruzával körülbelül felosztom a felületet, hogy minél kevesebb hulladék legyen! Előveszem a kis kézi szerszámomat egy apró (kb 4 cm átmérőjű) flexet illesztek rá, ás indulhat a darabolás!
A széleit körbecsiszolom, és lyukat fúrok rá. Bizony ez nem megy egyszerre, mert a kezemet annyira elrázza a gép, hogy nem érzem, nem tudok fogni vele utána egy jódarabig. Ez általában 3 délutánra ad elfoglaltságot. A múlt héten fúrtam ki egy húzóban kb 60-70 lyukat, és éjjel nem tudtam aludni, úgy fájt a kezem! Megtanultam a leckét! Ráadásul ezt csak kint szoktam csinálni az udvaron, mert a finom por mindent ellep!
Ha készen vannak a szép kerek szélű kilyukasztott darabok jöhet a legszebb része a munkának! Akár a hímes tojásokat megírom viasszal festőlébe teszem stb. Most azonban legalább 6 színű festőlevem van, és gyakran játszom a színekkel! Egyik felét ilyen, másik felét olyan színbe mártom...
Régóta gondolkozom azon, hogyan lehetne a strucc tojás gyönyörű felületéből nagyobbat megmutatni. Most találtam ki, hogy befestettem az egész medált, erre írtam viasszal, és utána hypo-s vízbe mártottam.
Nagyon izgalmas!
A végeredmény:
Ezután ismét elég unalmas munka következik: a fém szerelvények fölrakása. Mindegyikhez készítek szép papír dekorációt (hátlapot), amivel celofán zacskóba téve igazán mutatósak lesznek!
Így várják a vásárlókat a Portékatárban: