Hasznos maradékból csodafinom torta

Évekkel ezelőtt találtam a kandírozott sütőtök receptjét valahol a világhálón… Az idén igazán „kereskedelmi mennyiséget” sikerült készítenem, mert amíg én az adventi vásáron voltam, apa megpucolt két szép nagy tököt. Nekem már csak csinos csíkokra kellett vágnom, és elkészíteni a szirupot. Olyan kevés cukrot használok (negyedévente fogy el egy kiló), hogy elfelejtettem, hogy nincs itthon tartalék. Volt egy kg barnacukrom, ahhoz szükséges mennyiségű tököt leforráztam a belőle készült sziruppal, a többit pedig másnap készítettem el. Nos, olyan rengeteg szirupom maradt, hogy vettem egy kg gyömbért, azt is felfőztem benne (3-szor). Mire készen lett, még mindig majd’ másfél liter méz-sűrű, aranybarna, csodás ízű és illatú szirupom maradt.

Mi legyen vele? A hűtőben még mindig van a tavalyi gyömbérszirupból kb 2 dl. (Hozzámelegítettem azt is.)

Egyik vasárnap délelőtt eszembe jutott nagyanyám „Mézes barna” nevezetű sütije, amit meg is találtam anyukám receptjei között. Méz és cukor helyett a szirupot tettem bele. Kevertem még bele egy kis aszalt szilvát, fügét, barackot, a tetejét megszórtam dióval. Csodás lett! Ezen felbuzdulva a karácsonyi tortához is ilyen piskótát sütöttem (gyümölcsök nélkül). Osztatlan sikert arattam vele a családban! A pontos receptet ITT megtalálod!

Elérkezett ez az angyal is!

Csönd, szeretet, béke, finomságok, pihi-szuszi VÉÉÉGRE!

Minden kedves olvasómnak boldog Karácsonyt!

Angyalok érkeznek!

Advent idején már nem csak mi kézművesek, de mindenki a karácsonyvárással van átitatva! Nekem is minden gondolatom az ünnepvárás körül forog! Eszembe jutott, hogy a tavalyi rendhagyó Karácsonyunkra készítettem egy egyszerű, de nagyszerű szalvéta dekort. Olyan sok gyönyörű karácsonyi szalvéta kapható, hogy igazán kár lenne akár hajtogatni, akár összesodorni egy szalvétagyűrűbe. Gyengém a szép papír, így ha megragadja valami a fantáziámat, megveszem. Majd eljön az Ő ideje, mikor PONT azt kell elővenni a fiókból! Ezek ihlették (no meg az időhiány) ezt az angyalkás dekorációt.

 Mutatom a szabásrajzot is, hogy te is elkészíthesd, ha tetszik! Kiváló alkalom, hogy a gyerekekkel együtt kreatívkodhassunk! A kisebb gyerek körberajzolgathatja a sablont, a nagyobb körbevághatja, a még nagyobb megkarcolja a hajtáséleket, a legnagyobb (apa) sniccerrel a belsejét vághatja...

Hasonlóképpen érkezett el az ideje egy 3-4 évvel ezelőtt vásárolt organza szalagnak. A Kreatív Mánia fb. oldalán találtam a linket, el is készítettem. Most ők a kedvenceim:

Adventi kiállítás és vásár

Mivel én is egyike vagyok a „Míves Mestereknek” (ilyen "szerényen" neveztük el magunkat…), én is igyekeztem kivenni a részemet a közös munkákból, hiszen kiállításra készültünk! Nov. 23- dec. 8-ig (vagy tovább) láthatják az érdeklődők a munkáinkat a makói Hagymaházban. Szinte minden kiállított darab megvásárolható, így készültünk egyszerűbb és komolyabb alkotásokkal is!

Nagyrészt a népi kézművességnél maradtam, de engem is megfertőzött a foltvarrás, és természetesen megmutatom a gyöngyeimet is!

Először nem is akartam tojást vinni, de hagytam magam rábeszélni! Társaim szerint „elvárják” tőlem! No, ezen felbuzdulva, végre megvalósítottam egy régi álmom: aranyozott hímes tojásokat tettem a fenyőfára!

Feldíszítettem a fenyőfát három különböző stílusban. Egyik részen az aranyos tojások, a másikon mézesek, a harmadikon pedig horgolt és textil díszek vannak. 

Nekem tetszik… és neked?

Még egy pár kép a munkáimról ízelítőül
(a kékfestő terítő Évi keze munkáját dicséri):

Idei első fenyődíszeim

Már írtam, hogy nem szeretem a dekupázst… Most azonban olyan gyönyörű szalvétát találtam, aminek nem tudtam ellenállni… Még nem tudom pontosan miminden lesz belőle, de ma készítettem belőlük próbaképpen néhány fenyődíszt. Mondjuk - csomagdísznek is jó... Azért neveztem próbának, mert nem dekupázs ragasztóval rögzítettem a szalvétát, hanem voltak dirib-darab vetexeim. Gondoltam egy merészet: rávasaltam a szalvétadarabokat. Mivel ezeket nem kell mosni, nem szükséges hozzá a ragasztó. Egy óvintézkedést azért tettem: sütőpapír közé fogtam, és úgy vasaltam, hogy se a vasalóm, se a deszkám ne legyen ragacsos! Ezután már lehetett varrni. Az apró vlíz darabokat sem szoktam eldobni, egy zacsiban gyűjtögetem. Jól jön tömőanyagnak ilyenkor! Így most elhasználtam ezeket a "hasznos maradékokat" is! A fotózás sem sikerült igazán jól, mert olyan szél fújt, hogy alig tudtam úgy fotózni, hogy mind látsszon... Van még mit fejleszteni, de azért megmutatom:

 Ilyen a szalvéta: 

 Ugye inspiráló???

Nyereményem életre kelt!

Tavasszal olyasmi történt velem, ami talán még sosem! Nyertem!!! Rendeltem a Gyöngyvilágtól gyöngyöt, és nyertem egy plusz csomagot! Most jött el az Ő ideje! Ráadásul szembe jött velem egy jó kis videó! 

Kipróbáltam, és kis változtatással sikerült is. Az én gyöngyeim mérete kicsit eltért a videón szereplőtől. Ilyen lett:

Köszönöm Gyöngyvilág!

Strucctojás szülinapra

Jól eltűntem, mert egy kicsit behoztam a lemaradásból, amit a házi munkában elmulasztottam a készülődés során. Azután rövid, de csodás kirándulást tettünk a gyerekeinkkel és párjaikkal. Itt az ideje, hogy egy kicsit alkossak!

Agyban már egy kis „tökös” dekoron gondolkodom, sőt tervezgetem a karácsonyi kínálatot is… Közben eszembe jutott, hogy egy nyári szülinapra készítettem egy strucctojást. Hogy el ne feledkezzetek róla, megmutatom:

Ezen a képen jobban látszik a minta plasztikussága:

 A tojás másik oldala az ünnepelt nevével, és születési dátumával:

EEEEEZ Hagymafesztivál volt!!!

Már nem is tudom, hányadik volt! Húsznál biztosan több – szerintem, de az első, ami végre arról szólt, amiről egy fesztiválnak szólnia kell! A város apraja-nagyja örömére szolgált! Csodálatosan megszépült főterünk volt a helyszín. Árnyas fák alatt kellemes környezetben múlathatta az időt bárki. Egységes képet adó szép asztaloknál, faházakban csupa igényes kézműves termék várta a látogatókat, vásárlókat.

 A szervezőknek arra is volt gondjuk, hogy hangulatos dixie kíséretében vonultak fel a „Hagymalovagok”, ezzel vette kezdetét a helyszínen a fesztivál.

 

Volt hagymás ételek kóstoltatása, sőt Limara a helyszínen készített, sütött finomságait is megkóstolhattuk. Megbizonyosodhattunk arról, hogy szívvel-lélekkel és hozzáértéssel készült kelt tésztái valóban csodafinomak! Főleg a csokis levendulás tekercs!!! Köszönjük Marcsi!

A lilahagyma lekvárt csak önmagában volt alkalmam megkóstolni, de eldöntöttem, az idén nem leszek rest és el is készítem a családomnak! Nagyon különleges, finom íze van!

A rétes nyújtása szinte lehetetlen volt, mert neki a tűző napon találtak helyet a rendezők.

                               

Bizony a tészta pillanatok alatt megszáradt, szakadt. Így is 30 kg lisztet dolgoztak be ketten! Mindezt a fővárosi „Blogkóstoló” után! Minden elismerésem!!!

 Mi kézművesek is megmutathattuk munkáinkat az érdeklődő közönségnek. Nagyon jó volt bezsebelni az elismerő szavakat.

Jó érzés volt, hogy elismerik a munkánkat és nagyon sokaknak tetszik a végeredmény!

Szerintem nagyon sok makói és  messziről jött látogató nevében írhatom:

Köszönöm a rendezőknek, a város vezetésének ezt a szép két napot! 

Jövőre veletek ugyanitt!!!

Hagyományőrző nap volt Szatymazon.

A múlt hétvégén Hagyományőrző nap volt Szatymazon. Az apátfalvi Beke Lovastanya vállalta, hogy a jelentkezőkkel hímes tojást írnak, és elhívtak engem is. Sajnos a szél elfújta a lángot, így elég nehezen tudtunk írni, de nagyon kellemes napot töltöttünk el Szatymazon. Egymást érték a fellépők. Énekkarok, táncosok szórakoztatták egész nap a vendégeket. Az algyőiek finomabbnál finomabb különleges ételeket kóstoltattak, halat sütöttek. Népi kézművesek mutatták be és árusították munkáikat.

Felemelő tapasztalni, hogy vannak közösségek, és önkormányzatok, amelyeknek fontos a hagyományőrzés. Időt, energiát, pénzt áldoznak egy rendezvényre, ahol egy teljes napon keresztül átitatódhat az ember zenével, tánccal, szépséggel! Csodás volt az érzés, hogy a jelenlevők (vendéglátók, vendégek, árusok, fellépők) valahogy egy hullámhosszon voltunk! Mindenki barátságosan beszélgetett, mintha régi ismerősök lennénk – pedig először találkoztunk! Remélem, nem utoljára…!

XVII. Népi Kézműves Alkotótábor

Ismét elérkezett július utolsó hete. Már tizenhetedik éve ekkor van a népi kismesterségeket bemutató alkotó tábor. Idén is sok gyerek tölti el itt nyarának legszebb hetét. Háromnegyed részük már tavaly is, vagy több éve a tábor résztvevője. Nagy öröm látni mennyire beléjük ivódott az alkotás gyönyörűsége! Reménykedem abban, hogy ezek a gyerekek szebbé teszik majd a világot, de legalább a közvetlen környezetüket! 

 Büszke vagyok arra, hogy a kezdetektől részese lehetek ennek munkának! Minden tiszteletem Erdeiné Ágié, aki minden szembeszélt legyőzve rendíthetetlenül végzi küldetésszerűen ezt a munkát! Tanítványai felnőttként is visszajárnak, hiszen nem csak az év egyetlen hetében varázsolja el a gyerekeket. Egész tanévben szakkörein a szövés, hímzés, gyöngyfűzés-szövés, csuhézás, szalmafonás mellett az emberi kapcsolatok is legalább olyan fontos szerepet játszanak. 

Ugyanígy a kezdetektől a tábor oszlopos tagja Dánielné Ancsa, és lánya Réka. Ancsa a csuhébabák és a kosárfonás nagymestere. Réka már kicsi korában megtanulta anyukájától a kézművesség alapjait, ma már Népi Iparművész szövő! A Gaudi család is régóta tanítgatja a gyerekeket a fazekasság rejtelmeire. Kezdetben Marci bácsi, aztán a lánya Éva, most unokája Gina bűvöli el az agyag formázásával a kicsiket - nagyokat.

Galgóczi (Mézes) Marika is jópár éve édesíti a tábor életét!

Kívánok magunknak még sok-sok ilyen szép évet!

Ez lett belőle…

Vegyes érzelmekkel mutatom meg. Nem tetszik mindegyik, de vannak közöttük szépek. Az úúúgy volt, hogy először egy olyan tojáson akartam kipróbálni, ami nem a legszebb. Valószínű fiatal strucc tojta. (Ő is gyakorlásnak szánta.) Nem volt rajta az a szép fényes sárga porcelánszerű máz. Ezért bizony el-elfutott rajta a viasz.

Próbáltam maratni is, hogy maradjon fehér és plasztikus - de nem lettek szépek. Nekem a színátmenetes tetszik legjobban. Van még néhány apró, amit megpróbálok gyűrűalapra ragasztani. Majd látjuk mi lesz belőle…

Ne feledjétek! Holnap Bucóka Fesztivál! Remélem meglátogattok a lovaspályán!!!

Strucc tojás újragondolva

Vége a nyári pihinek! Nelli bogarat tett a fülembe, és feldaraboltam egy strucctojást. Gondoltam, hogy nem lesz ez egyszerű! Nagyon izgatott voltam, de jó eszközzel végül jobban ment, mint reméltem!

 

Alig várom, hogy ékszer legyen belőle!

Keresztszemes "bármitartók"

Nagyon örülök annak, hogy „divatba jött” a népművészet. Lépten-nyomon látom a facebookon, hogyan épülnek be napjainkba a népi motívumok. (Hol jó ízléssel – hol kevésbé… Elrettentő példák is akadnak szépszámmal!) Lánykoromban sokat keresztszemeztem, illetve jobban szerettem varrni a szálánvarrottat (vagy más néven erdélyi fonottast). Arra gondoltam kipróbálom újra, és valami apróságot próbálok belőle alkotni. Olyasmit, aminek használati funkciója is van, nem csak szép. Most ezeket az apró „bármitartókat” varrtam. Papírzsepinek, névjegykártyának, mobilnak vagy bárminek.

 Szerintem jól megférnek majd a tojások mellett egy vásáron vagy fesztiválon!

Pillangós medálok

Az utóbbi hetekben elég sok medált fűztem. Vannak kedvenc mintáim, de talán túl geometrikusak. A háromszögforma eszembe juttatta a pillangót. Tervezgettem agyban, majd papíron. Elkezdtem fűzni, de elég sokszor ki kellett bontanom, mert a mintának nincs ritmusa és gyakran eltévesztettem. Nagyon kellett figyelni. Most elkészült az első kettő. Egészen mások, mint az előzőek. Tetszik? 

 A színek lehetnek tetszés szerintiek!

Magyar népmesés torta

Nagy ünnep volt ma!!! A fiam párja ma ünnepli negyedszázados szülinapját… Két hete költöztek be a saját otthonukba, két hét múlva lesz a fiam szülinapja - ez már elég ok az ünneplésre! „Ráadásként”, ha már úgyis együtt az egész család megtartották az eljegyzést is. Reni anyukája nagyon finom tortát szokott sütni, én pedig magamra vállaltam a díszítést. Újabban sok tortát látok a neten, amit népi motívumokkal díszítenek. Én örülök ennek az iránynak! Kamasz koromban is divat volt a népművészeti motívumok alkalmazása. Megint eszembe jut anyukám, aki sokszor mondta: „a divat nem halad, csak visszaváltozik…” Rá kell jönnöm, hogy ehhez a tapasztaláshoz egyszerűen csak meg kell öregedni… Nem minden „újragombolás” tetszik, de a tortadíszítés most felvillanyozott.

Van itthon marcipánom, láttam már „Marcipán Múzeumban” elég sok szép és kevésbé szép alkotást. Nem mertem nekilátni a színes mintáknak, meg nekem jobban is tetszik a piros-fehér. Pénteken délelőtt megfestettem egy darabka marcipánt pirosra. Apróra átmorzsolgattam-gyúrtam, nehogy maradjon benne fehér morzsácska. Este két folpack között kinyújtottam egy darab fehér marcipánt, egy tál körül szép körlapot vágtam belőle. Erre az alapra tettem szirmonként a piros marcipánt. A „Megasztár” alatt elkészült a Magyar Népmesék rajzfilmsorozat ihlette minta. A madárral kezdtem… Nem is lett olyan szép finom, mint a virágok, de már nem tudtam nyomtalanul leszedni. Nem baj ez a kicsit bumfordi madár is bájos. Szerintem. Ezután az indákat formáztam nagyon vékony hurkából. A levelekhez apró – lehetőleg egyforma nagyságú – gömböket formáztam, abból csepp alakot, és két folpack között az ujjammal ellapítottam. Ezután igazítottam az indához. A virágokat pedig menet közben találtam ki…

Még mielőtt arra gondolnál kedves olvasó, hogy nem mertük megenni - megmutatom, hogy tévedsz!!! Bizony megettük, és nagyon finom volt!

 

Hétköznapi alkotások...

Húúú de hűtlen voltam! Már egy hónapja nem jelentkeztem! Húsvét után 2 héten keresztül rehabilitációs kezeléseken vettem részt. Ez félévente visszatérő műsor. Jót tesz, de nagyon kimerít… Persze az alkotás része az életemnek, úgyhogy nem volt hiány ebben sem. Fűztem néhány medált – hálám jeléül a gondos kezelésekért. 

A házi alkotások közül megmutatnám keresztlányom (Zita) névnapi tortáját: „japánkert ihlette” citromvarázs. A kandírozott citromkarikákat már régen megvettem erre az alkalomra gondolva, mert Zita minden névnapjára citromos tortát "rendel"!

Most egy kiállításra készülök. Megmutathatom „magam” - küldök hímes tojást, gyöngyöt, szalmát. Mézest nem, mert nincs "elfekvőben", és rövid a határidő a legyártásra…