Magyar népmesés torta

Nagy ünnep volt ma!!! A fiam párja ma ünnepli negyedszázados szülinapját… Két hete költöztek be a saját otthonukba, két hét múlva lesz a fiam szülinapja - ez már elég ok az ünneplésre! „Ráadásként”, ha már úgyis együtt az egész család megtartották az eljegyzést is. Reni anyukája nagyon finom tortát szokott sütni, én pedig magamra vállaltam a díszítést. Újabban sok tortát látok a neten, amit népi motívumokkal díszítenek. Én örülök ennek az iránynak! Kamasz koromban is divat volt a népművészeti motívumok alkalmazása. Megint eszembe jut anyukám, aki sokszor mondta: „a divat nem halad, csak visszaváltozik…” Rá kell jönnöm, hogy ehhez a tapasztaláshoz egyszerűen csak meg kell öregedni… Nem minden „újragombolás” tetszik, de a tortadíszítés most felvillanyozott.

Van itthon marcipánom, láttam már „Marcipán Múzeumban” elég sok szép és kevésbé szép alkotást. Nem mertem nekilátni a színes mintáknak, meg nekem jobban is tetszik a piros-fehér. Pénteken délelőtt megfestettem egy darabka marcipánt pirosra. Apróra átmorzsolgattam-gyúrtam, nehogy maradjon benne fehér morzsácska. Este két folpack között kinyújtottam egy darab fehér marcipánt, egy tál körül szép körlapot vágtam belőle. Erre az alapra tettem szirmonként a piros marcipánt. A „Megasztár” alatt elkészült a Magyar Népmesék rajzfilmsorozat ihlette minta. A madárral kezdtem… Nem is lett olyan szép finom, mint a virágok, de már nem tudtam nyomtalanul leszedni. Nem baj ez a kicsit bumfordi madár is bájos. Szerintem. Ezután az indákat formáztam nagyon vékony hurkából. A levelekhez apró – lehetőleg egyforma nagyságú – gömböket formáztam, abból csepp alakot, és két folpack között az ujjammal ellapítottam. Ezután igazítottam az indához. A virágokat pedig menet közben találtam ki…

Még mielőtt arra gondolnál kedves olvasó, hogy nem mertük megenni - megmutatom, hogy tévedsz!!! Bizony megettük, és nagyon finom volt!