A Madonnát a Hagymafesztiválra készítettem, csak nem volt időm jönni, hogy megmutassam. Most pótolom!
A baba még nincs a kezében ezen a képen, de arról úgysem készítettem fázisfotókat. Majd legközelebb!
Ehhez a technikához szép hosszú, vékony szálak kellenek. Abból lesz szép kecses a Madonnánk! Természetesen itt is az egyforma vastag szálakat választjuk ki!
A szoknya aljánál kezdtem a munkát. Egy kimustrált vágódeszkába egy szöget vertem, ehhez rögzítettem a vezető szálat. Egy szál virágdrótot is fűztem bele, hogy szépen megálljon a baba.
Két szál jó erős raffiát kötöttem a szöghöz. Az egyik szál a deszkán legalól, a másik félretéve. Egy szál szalmát a vezető szál alá fektettem, (szalma alatt a z egyik szál rafia) ráhajtottam, és a rafiát megcseréltem. Most az előbb félretett van a deszkán, a másikat teszem félre. Ezt hívják "hímelésnek". Ezt addig folytattam, míg kellő hosszúságú volt a "szoknya alja".
Megcsomóztam a rafiát és egy hegyes ollóval egyformára vágtam a szálakat.
Ha úgy érezzük, hogy a szalma megszáradt, akkor egy nedves törlővel áttöröljük, vagy egyszerűen belemártjuk a vízbe. Ezután összefogjuk az elejét és a végét. Segítségül hívhatunk egy poharat, hogy szép kerek legyen a babánk szoknyája!
Összecsomózzuk az elejét és a végét, a felesleges drótot levágjuk, csak az egyik oldalon hagyunk egy centinyit, amit beledugunk a másik oldalon levő szalmába.
Ezután ismét fontos, hogy a szalmánk kellően vizes legyen! Most jön a baba dereka! Bal kezünk hüvelyk és mutató ujjával szép óvatosan összefogjuk a szálakat, jobb kezünkkel a rafiát kétszer rátekerjük. Óvatosan húzzuk össze, kössünk rá egy egyszerű csomót, és húzzuk össze olyan szorosan, ahogy csak tudjuk! (Ezt nem tudtam lefotózni, mert a fényképezőgépnek már nem jutott több kezem...) Vigyázat! Ilyenkor szeret elszakadni a rafia! Türelem! Vegyünk egy másikat, vagy ha nem bízunk benne, akkor valami erősebb kötözőt (pl hímzőfonalat, felvető fonalat), amit később eltakarunk rafiával, vagy száradás után kivágunk a később rákötött rafia alól. Ez egy kis kegyes csalás! Ilyen lesz:
Most tesszük bele a kezét. Ez lehet egy szalmaköteg, de sokkal szebb egy fonott "hurka". Ennek az elkészítését is megmutatom, de ez is kimaradt most a fotózásból...Ezt is stabilabbá tettem egy szál dróttal.
A nyakát is elkötjük jó szorosan, és felette is a feje búbjánál. Ezután következik a fátyol, vagy "dicsfény". Ehhez is kell 18-25 szál egyforma szalma. Leterítjük a deszkára szépen egymás mellé őket. Kettéhajtunk egy szál rafiát (vagy kötözőfonalat). A visszahajtott vége lesz alól. Szépen a szalmaszálak alá húzzuk a dupla szálat a szalmaszálak végétől kb. 3-4 cm-re, és a végeit átdugjuk a hurkon.
Most jön a legnehezebb rész: mutató és középső ujjam között van a rafia. Az ujjaimmal csak éppen annyira szorítom le a szálakat, hogy nehogy egymás tetejére csússzanak, de engedjem, hogy a hurok összehúzza őket! Nem könnyű, de ne csüggedj! Ha nem sikerül, próbáld kevesebb szállal!
Ha sikerült összehúzni, csak óvatosan vedd fel, az egyik szálat tekerd át még egyszer, és kösd meg két csomóra a rafiát!
Ezután erre is "hímeltem" egy szál rafiát, hogy biztosan álljon.
Egy félbehajtott rafiát a szélső szál mögé tettem, és egyenként cserélgetve a szálak után végigvezettem a rafiát szép feszesen.
A hímelés akkor szép, ha mindig ugyanolyan irányba cseréljük a rafiát! Hozzákötöttem a baba nyakához.
Már csak a baba hiányzik a kezéből, és egy szép fonat a szoknyája széléről! Ezeket legközelebb! Tetszik neked is? Fogj hozzá bátran!
Valóban nagyon kecses. Ügyes vagy!
VálaszTörlésA képek alapján olyan egyszerűnek tűnik az elkészítése..... nekem biztosan nem menne elsőre talán még másodszorra sem.
Köszi Jutka! Ha nem fogsz hozzá, sosem tudod meg, hogy sikerülne-e?
VálaszTörlés