Kiszámoltam: 1978 tavaszán (nyarán?) sütöttem ilyet először. Emlékezetes nap volt! Lakásszentelőt tartottunk. Kedvenc (egyetlen) unokabátyámat és feleségét vártuk. Előkészítettem a vacsorát, hűtőnk nem lévén a vödörben hűltek a sörök. Elmentünk értük busszal, villamossal (Szegeden volt az első lakásunk), hogy biztosan odataláljanak. Mikor visszaértünk betettem a sütőbe az előkészített paradicsomokat. Míg megsült megittuk az aperitifet (úgy emlékszem száraz vermutot – akkoriban az volt a menő…) Megettük a vacsit, remek hangulatban telt az este. Késő este átgyalogoltunk a régi hídon. A belvárosi moziban I. Bergmann Suttogások és sikolyok című filmjét vetítették éjszakai előadáson. Nem tudom mond-e ez valamit Neked, kedves olvasó… Nem egy üde, nyári szórakoztató film. Viszont fiatalok voltunk, és hamar túltettük magunkat a nyomasztó, de igazán lélegzetelállító filmen. A hídon visszafelé hajnali kettő felé már megint remekül szórakoztunk.
Most eszembe jutott a recept és az a szép nyári este. Anyukám gyűjteményében meg is találtam a régi Nők Lapja leírását. Picit változtattam rajta. Idén már harmadszor vacsoráztunk ilyet. Nagyon hálás érte a családom!
Eszméletlenül guszták ezek a töltött paradicsomok! :) Nagyon tetszenek!
VálaszTörlésKöszi! Tőled, mint profitól duplán jólesik a dicséret!
VálaszTörlés