Szalma Madonna

A Madonnát a Hagymafesztiválra készítettem, csak nem volt időm jönni, hogy megmutassam. Most pótolom!

A baba még nincs a kezében ezen a képen, de arról úgysem készítettem fázisfotókat. Majd legközelebb!

Ehhez a technikához szép hosszú, vékony szálak kellenek. Abból lesz szép kecses a Madonnánk! Természetesen itt is az egyforma vastag szálakat választjuk ki!

A szoknya aljánál kezdtem a munkát. Egy kimustrált vágódeszkába egy szöget vertem, ehhez rögzítettem a vezető szálat. Egy szál virágdrótot is fűztem bele, hogy szépen megálljon a baba.

Két szál jó erős raffiát kötöttem a szöghöz.  Az egyik szál a deszkán legalól, a másik félretéve. Egy szál szalmát a vezető szál alá fektettem, (szalma alatt a z egyik szál rafia) ráhajtottam, és a rafiát megcseréltem. Most az előbb félretett van a deszkán, a másikat teszem félre.  Ezt hívják "hímelésnek". Ezt addig folytattam, míg kellő hosszúságú volt a "szoknya alja".

Megcsomóztam a rafiát és egy hegyes ollóval egyformára vágtam a szálakat.

Ha úgy érezzük, hogy a szalma megszáradt, akkor egy nedves törlővel áttöröljük, vagy egyszerűen belemártjuk a vízbe. Ezután összefogjuk az elejét és a végét. Segítségül hívhatunk egy poharat, hogy szép kerek legyen a babánk szoknyája!

Összecsomózzuk az elejét és a végét, a felesleges drótot levágjuk, csak az egyik oldalon hagyunk egy centinyit, amit beledugunk a másik oldalon levő szalmába.

Ezután ismét fontos, hogy a szalmánk kellően vizes legyen! Most jön a baba dereka! Bal kezünk hüvelyk és mutató ujjával szép óvatosan összefogjuk a szálakat, jobb kezünkkel a rafiát kétszer rátekerjük. Óvatosan húzzuk össze, kössünk rá egy egyszerű csomót, és húzzuk össze olyan szorosan, ahogy csak tudjuk! (Ezt nem tudtam lefotózni, mert a fényképezőgépnek már nem jutott több kezem...) Vigyázat! Ilyenkor szeret elszakadni a rafia! Türelem! Vegyünk egy másikat, vagy ha nem bízunk benne, akkor valami erősebb kötözőt (pl hímzőfonalat, felvető fonalat), amit később eltakarunk rafiával, vagy száradás után kivágunk a később rákötött rafia alól. Ez egy kis kegyes csalás! Ilyen lesz:

Most tesszük bele a kezét. Ez lehet egy szalmaköteg, de sokkal szebb egy fonott "hurka". Ennek az elkészítését is megmutatom, de ez is kimaradt most a fotózásból...Ezt is stabilabbá tettem egy szál dróttal.

 A nyakát is elkötjük jó szorosan, és felette is a feje búbjánál. Ezután következik a fátyol, vagy "dicsfény". Ehhez is kell 18-25 szál egyforma szalma. Leterítjük a deszkára szépen egymás mellé őket. Kettéhajtunk egy szál rafiát (vagy kötözőfonalat). A visszahajtott vége lesz alól. Szépen a szalmaszálak alá húzzuk a dupla szálat a szalmaszálak végétől kb. 3-4 cm-re, és a végeit átdugjuk a hurkon.

Most jön a legnehezebb rész: mutató és középső ujjam között van a rafia. Az ujjaimmal csak éppen annyira szorítom le a szálakat, hogy nehogy egymás tetejére csússzanak, de engedjem, hogy a hurok összehúzza őket! Nem könnyű, de ne csüggedj! Ha nem sikerül, próbáld kevesebb szállal!

Ha sikerült összehúzni, csak óvatosan vedd fel, az egyik szálat tekerd át még egyszer, és kösd meg két csomóra a rafiát!

Ezután erre is "hímeltem" egy szál rafiát, hogy biztosan álljon.

Egy félbehajtott rafiát a szélső szál mögé tettem, és egyenként cserélgetve a szálak után végigvezettem a rafiát szép feszesen.

A hímelés akkor szép, ha mindig ugyanolyan irányba cseréljük a rafiát!  Hozzákötöttem a baba nyakához.

Már csak a baba hiányzik a kezéből, és egy szép fonat a szoknyája széléről! Ezeket legközelebb! 
Tetszik neked is? Fogj hozzá bátran!

Hagymafesztivál

Az elmúlt hétvégén volt a város büszkeségének ünnepe: a Hagymafesztivál. A kezdetek óta megjelenek. Most a régi csapat nem nevezett, egy kedves ismerősöm viszont évek óta invitál, hogy csatlakozzak hozzá! Most négy jóbarát, akik számára a mívesség a fontos, nem pedig a tucat-gyártás - összefogtunk, és megmutattuk alkotásainkat a Hagymafesztiválon. 

A bemutatkozás nagyon fontos volt nekünk, ezért megpróbáltunk nagyon mutatós, ízléses kiállítást összehozni. Nagyon reméljük, hogy sikerült! Biztató kezdet, hogy elnyertük az Önkormányzat Mezőgazdasági Tanácsnok Díját!

Nagyon sok elismerő véleményt zsebelhettünk be, sokan kértek elérhetőséget, névjegyet.
Köszönjük mindenkinek, aki megnézte, és szerette a kiállításunkat!
Néhány kép azoknak, akik nem láthatták! 
Ez lett a "cégérünk":

Megtalálsz bennünket a facebookon is ezen a néven:

Szalma csillag

Nem írok most több tojást, inkább megmutatom a Hagymafesztiválon, hogy szalmából miket alkotok. 

Ez a szalmacsillag a legegyszerűbb.

 

Már egészen kicsik is el tudják készíteni. Akik már tudnak jó szorosan csomót kötni, ezt már biztosan élvezni fogják!

A nyáron megtisztított szalmából a viszonylag rövideket is fel tudjuk használni.

 

 A következő eszközökre lehet szükségünk:

A szalmát vastagság szerint válogatjuk. Igyekezzünk azonos vastagságú szálakat válogatni! Egy hosszú, lapos edényben langyos vizet készítünk, ebbe áztatjuk a szalmát. Én most egy tepsit használtam, de a szép hosszú szálak ebbe nem fognak beleférni. Erre a legjobb lesz majd a virágláda. Akkor jó, ha már nem roppan, mikor összenyomod, hanem szépen lapul! Kivesszük mindet, és egy nedves ruhába borítva várják, hogy felhasználjam őket.

Két szálat egymásra merőlegesen két ujjunk közé fogunk, a felsőre rászorítunk egy szál rafiát, így:

Majd az alsó alatt átvesszük, azután tovább a felső fölé, alsó alá. Mutatom:

Leteszem az asztalra, középen leszorítom, és megkötöm a rafiát két csomóra:

 Ebből készítek kettőt, ha nyolcágú csillagot szeretnék (ha rövidek voltak a szalmák),

 vagy négyet, ha még dúsabbat szeretnék:

Egymásra illesztem a két "keresztet",

 és egy újabb szál rafiával ismét körbetekerem: felső fölött, alsó alatt

 Ez így nem maradhat, csak azért hagytam ilyen lazán, hogy lásd hogyan mennek a szálak!!! Ezt kibontottam, és  szépen, a szálak tövéhez illesztettem a rafiát, majd megkötöttem. Ilyenkor esetleg megtörik a szalma, és nem lesz lapos, de száradáskor rásegítek majd egy kicsit, és nehezék alatt fog száradni, vagy ki is lehet vasalni!

Így is maradhat, de ebből is összeköthetünk még kettőt. A logikája ugyanaz, mint eddig: a felső csillag ágait felülről, az alsó csillag ágait alulról kerülje meg felváltva a rafia! Mikor körbeértél, összekötöd a szálakat, vissza is fordulhatsz, és ellenkező irányba is körbevezeted, hogy amit eddig alulról kerültél meg, ott most felül lesz a rafia, és fordítva. Ez már csak díszítés, nincs rögzítő funkciója

 Ha ismét körbeértél megint összekötöd az elejét és a végét, de utána nem kell levágnod rövidre! Hagyhatod a rafiát hosszabbra, és egy hurkot kötve kész a csillag akasztója is!

Most le is vághatjuk a régi rögzítéseket, de vigyázz, nehogy levágd az utolsót is, mert kezdheted elölről az egészet!

 

 Kerekre vágjuk a csillagot, és mehet a nehezék alá száradni!

  Fogj hozzá bátran, hidd el nem tart addig az elkészítése, míg ezt végigolvastad!

Ezek után csak a fantáziád szab határt a csodásabbnál csodásabb csillagok elkészítéséhez!

Metszett tojások

Megint van kihívás! Közeledik a Hagymafesztivál. Az idén nem meghívásra leszek ott, hanem saját elhatározásból jelentkeztünk. Egy barátném invitált, kiállítanék-e velük? Így mi négy Ügyes-kezű összefogtunk, és ott leszünk! Különböző technikákkal, de a vezérelv persze közös: saját kezűleg készített míves tárgyakat szeretnénk kiállítani. Ügyelve a színharmóniára, hangulatra, de megőrizve egyéni hangvételünket. Nagyon izgatott vagyok, mert ez most fontos mindannyiunknak, és én is kikerültem egyfajta "védőhálóból", amit a DANE vezéregyénisége Ené Ági feszített alám évek óta! Köszönet érte!

Metszett tojásom van legkevesebb, így ehhez fogtam hozzá most. Máris elmondom, hogy tojásfestős könyvben ezt a technikát épp most láttam, hogy maratott tojásként emlegetik. Én úgy tudom, hogy a maratott tojás egy másik eljárás, de a lényegen nem változtat. Valóban a sav és a lúg maró hatása segít a végleges minta kialakításában.

Az első fázis ugyanaz, mint az írott tojásnál. Viasszal, írókával megírjuk a mintát.

Festés előtt itt is ajánlatos ecetes vízben tartani pár percig, hogy a zsiradékot eltávolítsuk.

Ezután beletesszük a festőlébe. Kékbe, pirosba, hagymahéj főzetébe vagy dióhéj főzetébe, amihez kedvünk van. 

Megszárítjuk. Ekkor eldönthetjük, hogy így marad, vagy folytatjuk. Ha metszett tojást szeretnénk, el kell döntenünk, a mintának mely felületei lesznek színesek, és melyeket engedünk visszametszeni savval. A színesnek tervezett felületeket írókázzuk nagyon pontosan, hézagmentesen! Nem szép, ha picinyke "ragyák" maradnak a sötét felületen!

Ha minden festettnek szánt felületet befedtünk viasszal, ismét ecetes vízbe tesszük. 

A savas víz feloldja a festék alatti felületet, és egy fogkefével szépen lemosható.

 A tojás belsejében viszont még ott marad egy festett réteg, amin keresztül száradáskor bizony előbukkan a festék! Ekkor jön a lúg: a hypo! Ez elmarja a tojás belsejében levő festett hártyát, és a festék már nem szivárog elő a metszett részeken. Ugyanúgy leolvaszthatjuk a viaszt a tojásról, letöröljük papírtörlővel.

Ekkor már tapintással is érezhető, hogy a felület plasztikus! Úgy gondolom, ezért nevezik ezt metszett tojásnak! 

Bizony előfordul, hogy mikor szinte készen van a tojás, akkor látjuk meg az eddig láthatatlan hibákat! Ilyenkor legfeljebb sírva fakadunk... Mást nemigen tehetünk... Mehet a kukába :'( 

"Az aranyból is csöppen" mondogatta anyukám.

Töltött paradicsom

Kiszámoltam: 1978 tavaszán (nyarán?) sütöttem ilyet először. Emlékezetes nap volt! Lakásszentelőt tartottunk. Kedvenc (egyetlen) unokabátyámat és feleségét vártuk. Előkészítettem a vacsorát, hűtőnk nem lévén a vödörben hűltek a sörök. Elmentünk értük busszal, villamossal (Szegeden volt az első lakásunk), hogy biztosan odataláljanak. Mikor visszaértünk betettem a sütőbe az előkészített paradicsomokat. Míg megsült megittuk az aperitifet (úgy emlékszem száraz vermutot – akkoriban az volt a menő…) Megettük a vacsit, remek hangulatban telt az este. Késő este átgyalogoltunk a régi hídon. A belvárosi moziban I. Bergmann Suttogások és sikolyok című filmjét vetítették éjszakai előadáson. Nem tudom mond-e ez valamit Neked, kedves olvasó… Nem egy üde, nyári szórakoztató film. Viszont fiatalok voltunk, és hamar túltettük magunkat a nyomasztó, de igazán lélegzetelállító filmen. A hídon visszafelé hajnali kettő felé már megint remekül szórakoztunk.

Most eszembe jutott a recept és az a szép nyári este. Anyukám gyűjteményében meg is találtam a régi Nők Lapja leírását. Picit változtattam rajta. Idén már harmadszor vacsoráztunk ilyet. Nagyon hálás érte a családom!

Grilleztünk

Gyakran grillezünk, és mondhatom, nem csak nyáron! Volt már olyan enyhe telünk, hogy mikuláskor is beizzítottuk a faszenet. Ma a kedvencünk került a parázsra: joghurtos csirkecomb.

Egy görög étteremben evett a férjem ilyet, és unszolt, hogy kóstoljam meg. Hátha tudnám reprodukálni! Nem vagyok nagy barátja a tejnek, joghurtnak, így nem szívesen álltam rá, de nem bántam meg! Egyáltalán nem érezni a húson a joghurt ízét! Szerencsére nem kellett sokat kísérletezni, mert a legkézenfekvőbb megoldás rögtön sikert hozott! Csak arra kellett rájönnöm, hogy ez a pác nem szeret sokáig a húson! (Vagy a hús nem szeret sokáig a pácban :-D) Egy fél óra bőven elég nekik együtt! Az is fontos, hogy ne legyen túl sok a joghurt, mert akkor rácsöpög a parázsra!

A köret morzsás krumpli volt. Ezt is egy vendéglői élmény után alkottam, de ez már hosszabb út volt! Éreztem a vegeta és a vaj ízét, finoman ropogós volt a tetején a morzsa, a krumpli pedig puha és kellemesen sós. Ezek után kezdtem el variálni a hozzávalók sorrendjét, arányát, meg hogy  keverjem, vagy ne keverjem őket össze? Összeállt, és bevált a recept! Olyan ismerős is megkóstolta és kedveli, aki szinte semmilyen formában nem szereti a krumplit! 

Ezen képen grillezett camambert is van. Azt úgy készítem, hogy az alufóliára kevés olíva olajat locsolok, megszórom provance-i fűszerkeverékkel. A sajtot beleforgatom, hogy mindenütt beborítsa a fűszeres olaj. Az alufóliát gondosan lezárom körben, és az utolsó szelet húsokkal együtt fölteszem a grillrácsra. Mikor úgy gondolom, hogy kész, a villa nyelével megböködöm (nehogy kiszúrjam a fóliát). Ha már érzem, hogy fincsi lágy a közepe, akkor kész is!

Mivel ez a blog elsősorban nem receptekről szól, ezért nem is ideírtam. Kedves olvasóm, ha érdekel az elkészítés módja itt megnézheted!

XVI. Kézművestábor

El sem hiszem! Már a tizenhatodik tábort zártuk az idén! Az első években a Maros-parti strandra bicajoztunk le a gyerekekkel. Ott aztán maszatolhattak az agyaggal, gyúrhatták a nemezlabdát - folyt rajtuk a szappanos víz! Alig tudtuk őket rávenni, hogy játszanak, labdázzanak egy kicsit. Mind ott ült az asztaloknál és dolgozott rettenetesen! Több mint 10 éve a Kertvárosi iskola ad otthont a tábornak. Itt is szabadon választhatnak a gyerekek a hagyományos kézművesség különböző ágai között. Az idén volt lehetőség szövésre, gyöngyfűzésre, korongozásra, fafaragásra, tojásfestésre, tűnemezelésre, kosárfonásra, mézeskalács készítésére, gyertya mártásra - remélem, nem felejtettem ki semmit! Bármit kipróbálhattak kedvük szerint. Néhány kép, ami talán visszaad valamicskét a hangulatból:

Viszontlátásra jövőre!