Jó néhány nappal ezelőtt kezdte szervezni Marcsi és Macus a kötős-horgolós találkozást. Sok tennivalóm volt a héten, de az agyam egy szeglete mindig a találkozón járt! Csütörtökön olyan mennyiségű baracklekvárt főztem be, amit magam sem gondoltam volna... Közben azon kattogott az agyam, milyen sok finomság készül majd ebből! Például egy barátném (a neten barátságok is szövődnek!) receptje: úúúgy ennék "bukfint"! Nem kellene nekem olyat sütnöm, mert abból bizony sokat ennék... a fiúk nem édesszájúak nekem meg "árt". Pattant a szikra! Sütök ilyet a kötős találkozóra!!! A lányoknak is remélem ízleni fog, én meg egyet-kettőt megehetek belőle... Azért kelt tésztából készült sütit készíteni egy olyan találkozóra, ahol Limara az egyik - lássátok be: nem kis kihívás! Ma reggel újragondoltam a problémát! Olyan szörnyű meleg volt, hogy nem akaródzott begyújtani a sütőt. Igen ám, de akkor mit vigyek??? Jobb ötletem nem lévén, összeállítottam a tésztát. Frissen, langyosan vittem a lányoknak. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk el, amit a hőség sem tudott elnyomni! A bukfin is ízlett, úgy láttam! Sok finom sütit hoztak a lányok, és nagyon jó volt együtt lenni! Köszönöm NEKTEK!
Mi is köszönjük, hogy velünk voltál! A bukfin tényleg nagyon finom volt. :)
VálaszTörlésMég finomabb volt mint amilyen jól néz ki! Mi is köszönjük!
VálaszTörlésCsodás a volt a bukfin, remek volt a találkozó, hamarosan ismétlünk:):)
VálaszTörlésÖrülök, hogy megismertelek Katyi!
VálaszTörlésNagyon finom volt a bukfin! :) Ha már kicsit hűvösebb lesz , ki fogom próbálni.