Angyalok érkeznek!

Advent idején már nem csak mi kézművesek, de mindenki a karácsonyvárással van átitatva! Nekem is minden gondolatom az ünnepvárás körül forog! Eszembe jutott, hogy a tavalyi rendhagyó Karácsonyunkra készítettem egy egyszerű, de nagyszerű szalvéta dekort. Olyan sok gyönyörű karácsonyi szalvéta kapható, hogy igazán kár lenne akár hajtogatni, akár összesodorni egy szalvétagyűrűbe. Gyengém a szép papír, így ha megragadja valami a fantáziámat, megveszem. Majd eljön az Ő ideje, mikor PONT azt kell elővenni a fiókból! Ezek ihlették (no meg az időhiány) ezt az angyalkás dekorációt.

 Mutatom a szabásrajzot is, hogy te is elkészíthesd, ha tetszik! Kiváló alkalom, hogy a gyerekekkel együtt kreatívkodhassunk! A kisebb gyerek körberajzolgathatja a sablont, a nagyobb körbevághatja, a még nagyobb megkarcolja a hajtáséleket, a legnagyobb (apa) sniccerrel a belsejét vághatja...

Hasonlóképpen érkezett el az ideje egy 3-4 évvel ezelőtt vásárolt organza szalagnak. A Kreatív Mánia fb. oldalán találtam a linket, el is készítettem. Most ők a kedvenceim:

Adventi kiállítás és vásár

Mivel én is egyike vagyok a „Míves Mestereknek” (ilyen "szerényen" neveztük el magunkat…), én is igyekeztem kivenni a részemet a közös munkákból, hiszen kiállításra készültünk! Nov. 23- dec. 8-ig (vagy tovább) láthatják az érdeklődők a munkáinkat a makói Hagymaházban. Szinte minden kiállított darab megvásárolható, így készültünk egyszerűbb és komolyabb alkotásokkal is!

Nagyrészt a népi kézművességnél maradtam, de engem is megfertőzött a foltvarrás, és természetesen megmutatom a gyöngyeimet is!

Először nem is akartam tojást vinni, de hagytam magam rábeszélni! Társaim szerint „elvárják” tőlem! No, ezen felbuzdulva, végre megvalósítottam egy régi álmom: aranyozott hímes tojásokat tettem a fenyőfára!

Feldíszítettem a fenyőfát három különböző stílusban. Egyik részen az aranyos tojások, a másikon mézesek, a harmadikon pedig horgolt és textil díszek vannak. 

Nekem tetszik… és neked?

Még egy pár kép a munkáimról ízelítőül
(a kékfestő terítő Évi keze munkáját dicséri):

Idei első fenyődíszeim

Már írtam, hogy nem szeretem a dekupázst… Most azonban olyan gyönyörű szalvétát találtam, aminek nem tudtam ellenállni… Még nem tudom pontosan miminden lesz belőle, de ma készítettem belőlük próbaképpen néhány fenyődíszt. Mondjuk - csomagdísznek is jó... Azért neveztem próbának, mert nem dekupázs ragasztóval rögzítettem a szalvétát, hanem voltak dirib-darab vetexeim. Gondoltam egy merészet: rávasaltam a szalvétadarabokat. Mivel ezeket nem kell mosni, nem szükséges hozzá a ragasztó. Egy óvintézkedést azért tettem: sütőpapír közé fogtam, és úgy vasaltam, hogy se a vasalóm, se a deszkám ne legyen ragacsos! Ezután már lehetett varrni. Az apró vlíz darabokat sem szoktam eldobni, egy zacsiban gyűjtögetem. Jól jön tömőanyagnak ilyenkor! Így most elhasználtam ezeket a "hasznos maradékokat" is! A fotózás sem sikerült igazán jól, mert olyan szél fújt, hogy alig tudtam úgy fotózni, hogy mind látsszon... Van még mit fejleszteni, de azért megmutatom:

 Ilyen a szalvéta: 

 Ugye inspiráló???

Nyereményem életre kelt!

Tavasszal olyasmi történt velem, ami talán még sosem! Nyertem!!! Rendeltem a Gyöngyvilágtól gyöngyöt, és nyertem egy plusz csomagot! Most jött el az Ő ideje! Ráadásul szembe jött velem egy jó kis videó! 

Kipróbáltam, és kis változtatással sikerült is. Az én gyöngyeim mérete kicsit eltért a videón szereplőtől. Ilyen lett:

Köszönöm Gyöngyvilág!

Strucctojás szülinapra

Jól eltűntem, mert egy kicsit behoztam a lemaradásból, amit a házi munkában elmulasztottam a készülődés során. Azután rövid, de csodás kirándulást tettünk a gyerekeinkkel és párjaikkal. Itt az ideje, hogy egy kicsit alkossak!

Agyban már egy kis „tökös” dekoron gondolkodom, sőt tervezgetem a karácsonyi kínálatot is… Közben eszembe jutott, hogy egy nyári szülinapra készítettem egy strucctojást. Hogy el ne feledkezzetek róla, megmutatom:

Ezen a képen jobban látszik a minta plasztikussága:

 A tojás másik oldala az ünnepelt nevével, és születési dátumával:

EEEEEZ Hagymafesztivál volt!!!

Már nem is tudom, hányadik volt! Húsznál biztosan több – szerintem, de az első, ami végre arról szólt, amiről egy fesztiválnak szólnia kell! A város apraja-nagyja örömére szolgált! Csodálatosan megszépült főterünk volt a helyszín. Árnyas fák alatt kellemes környezetben múlathatta az időt bárki. Egységes képet adó szép asztaloknál, faházakban csupa igényes kézműves termék várta a látogatókat, vásárlókat.

 A szervezőknek arra is volt gondjuk, hogy hangulatos dixie kíséretében vonultak fel a „Hagymalovagok”, ezzel vette kezdetét a helyszínen a fesztivál.

 

Volt hagymás ételek kóstoltatása, sőt Limara a helyszínen készített, sütött finomságait is megkóstolhattuk. Megbizonyosodhattunk arról, hogy szívvel-lélekkel és hozzáértéssel készült kelt tésztái valóban csodafinomak! Főleg a csokis levendulás tekercs!!! Köszönjük Marcsi!

A lilahagyma lekvárt csak önmagában volt alkalmam megkóstolni, de eldöntöttem, az idén nem leszek rest és el is készítem a családomnak! Nagyon különleges, finom íze van!

A rétes nyújtása szinte lehetetlen volt, mert neki a tűző napon találtak helyet a rendezők.

                               

Bizony a tészta pillanatok alatt megszáradt, szakadt. Így is 30 kg lisztet dolgoztak be ketten! Mindezt a fővárosi „Blogkóstoló” után! Minden elismerésem!!!

 Mi kézművesek is megmutathattuk munkáinkat az érdeklődő közönségnek. Nagyon jó volt bezsebelni az elismerő szavakat.

Jó érzés volt, hogy elismerik a munkánkat és nagyon sokaknak tetszik a végeredmény!

Szerintem nagyon sok makói és  messziről jött látogató nevében írhatom:

Köszönöm a rendezőknek, a város vezetésének ezt a szép két napot! 

Jövőre veletek ugyanitt!!!

Hagyományőrző nap volt Szatymazon.

A múlt hétvégén Hagyományőrző nap volt Szatymazon. Az apátfalvi Beke Lovastanya vállalta, hogy a jelentkezőkkel hímes tojást írnak, és elhívtak engem is. Sajnos a szél elfújta a lángot, így elég nehezen tudtunk írni, de nagyon kellemes napot töltöttünk el Szatymazon. Egymást érték a fellépők. Énekkarok, táncosok szórakoztatták egész nap a vendégeket. Az algyőiek finomabbnál finomabb különleges ételeket kóstoltattak, halat sütöttek. Népi kézművesek mutatták be és árusították munkáikat.

Felemelő tapasztalni, hogy vannak közösségek, és önkormányzatok, amelyeknek fontos a hagyományőrzés. Időt, energiát, pénzt áldoznak egy rendezvényre, ahol egy teljes napon keresztül átitatódhat az ember zenével, tánccal, szépséggel! Csodás volt az érzés, hogy a jelenlevők (vendéglátók, vendégek, árusok, fellépők) valahogy egy hullámhosszon voltunk! Mindenki barátságosan beszélgetett, mintha régi ismerősök lennénk – pedig először találkoztunk! Remélem, nem utoljára…!