Húsvéti kopogtatók

Úgy kezdődött, hogy anyósom ki akarta tenni lakótelepi lakása ajtajára húsvéti dekorációként a tőlem kapott áttört libatojást. Nem szerettem volna… Megígértem, hogy inkább majd én készítek valami szép ajtódíszt. Ez lett:

Hungarocell tojásokat piros mintás anyagokkal vontam be. Felszalagoztam és egy kevés szárazvirággal dekorált vesszőkoszorúra akasztottam. Ezek legalább nem törnek el! 

Ha pedig neki van ajtódísze, nehogy már nekem ne legyen!!! Magamnak pedig ezt készítettem:

Igen, jól látod! Ezek az ősszel készített fatojások! Ide is pont jók!

Apátfalvi hagyományőrzők

Régi az ismeretség Icával. Most egy lelkes kis hagyományőrző csoport, a Bökény Népe „rendezvényszervezője”. Húsvét közeledtével megkért, beszéljek egy kicsit a tojásfestésről és fessünk együtt tojást. Örömmel mentem, hiszen a férjem lassan már apátfalvinak számít!

Főleg az áttört tojás készítése érdekelte őket. Vittem tojásokat, amelyek különböző fázisban voltak. Így szemléletesebben tudtam elmagyarázni a munka menetét. Még a férfiak is figyelmesen hallgattak, érdekesnek találták.

Összehordtak jó sok tojást. A fiúk ügyes kis szerkezettel kifúrták, kifújták. 

 A tojásból az asszonyok finom rántottát sütöttek. 

Előkerültek a kosarakból a sütemények is. Szívesen kínálták körbe saját készítésű süteményeiket. Receptet cseréltek – remek volt a hangulat!

Akinek kedve volt leülhetett tojást írni, vagy beszélgettek.

 

A gyerekek játszhattak az udvaron, ha már túl sokat ültek egy helyben a tojások mellett.

Nagyon kellemes délután volt. Ritka manapság, hogy van egy hely, ahol gyerekek, felnőttek kellemesen, kulturáltan együtt tölthetnek el egy délutánt!  Olyan jó, hogy vannak emberek, akiknek fontos, hogy egy jól működő közösséghez tartozzanak! Minden tiszteletem a közösség vezetőinek!

Valóra vált egy álmom!

Egy nagyon régi vágyam teljesült! Végre tudtam megfelelő dobozt készíttetni a nagy méretű libatojásaimnak!

Kb 15 éve őrzök egy dobozt, amit már akkor azért tettem el, hogy ez pont jó lenne a tojásaimnak. Már megszerkesztettem a szabásmintát, kivágtam, összeragasztottam… de nagyon gagyi lett. Elvittem a nyomdába, de nagyon drága lett volna. Most végre sikerült rátalálnom a lehetőségre! Nagyon régóta ismerem Torstent és a nejét, Andit is. Azt is hallottam, hogy Andi nagyon szép dolgokat készít, de azt nem tudtam, milyen profi lézeres masinájuk van, ami számítógép vezérléssel pontosan vágja ki a szabásmintát, bégeli ezután nekünk csak hajtogatni, ragasztani kell. El is vittem a régóta dédelgetett dobozt, pár nap múlva már a kezemben tarthattam a prototípust. A papír kiválasztása elég nehéz feladat volt. Eredetileg nekem az volt az álmom, hogy dekorációs hullámkartonból készíteném, mert az stabil is, szép is. Nem is reméltem, hogy ilyenre is vállalkozik Andi, de vittem papírt, kipróbálta, és sikerült!

 Igen! Ilyen dobozt álmodtam! Neked hogy tetszik?

Indulhat a csomag!

A húsvét közeledtével Vasváron, a Kultúra Magyar Városában állítanak fel egy „Hímes Tojásfát.” Erre Kárpát-medencei alkotók hímes tojásai kerülnek. Megkeresett a szervező, hogy küldenék-e néhány tojást? Természetesen megígértem. Kattogott az agyam, milyen tojást küldjek… A mi vidékünkön nem volt hagyománya a hímeseknek. Errefelé egyszínűre festették a főtt tojást. Az áttört tojások mintáit viszont fehér hímzések alapján tervezem. Az apátfalvi pávás minta mindig izgatta a fantáziámat, próbálkoztam is már vele. Arra gondoltam ilyen tojást készítek erre az alkalomra.

 A két páva közé írtam a városka nevét és az évszámot, hiszen hagyományteremtő rendezvényről van szó!

 Ezek kerültek a dobozba: 

Holnap megyek a postára!

Most jutott eszembe!!!

Még el sem dicsekedtem a strucctojásommal! Még az ősszel készítettem, már ott volt velem Siófokon is, de nem mertem közeli képen megmutatni. Hátha véletlenül pont akkor olvas bele a blogomba a kislányom! Nekik készült nászajándékba. A nevük kezdőbetűje is ott van. A másik oldaláról nem is készítettem képet - pedig már Montrealban díszíti a lakásukat. A másik oldalon virágos indakoszorúban az esküvő dátuma van megörökítve. Mikor meglátta, így kiáltott: júúúj! Magyar népmesés?! Erre nem gondoltam… Erdélyi tányérok mintáit böngésztem ötletadónak, de van benne igazság! Szerintem ilyen szépet még sosem csináltam! Igaz az, hogy szívvel tud az ember legszebbet alkotni!

 

Edókám, Iván! Legyetek nagyon boldogok!

Az idei első 5 (4) tojás

Elkészült az idei első kollekció.

Szépen kimaródott minden lyuk, egy napon át száradtak, ezután olvasztottam le róluk a viaszt. 

 

Egy kis lábasban paraffint olvasztok, a tojás egyik felét pár másodpercig beletartom, és több réteg papírtörlővel letörlöm.

 

Ezután a hideg felével lefelé a tojástartóba teszem. Mire minden tojás egyik felét leolvasztottam, az első már elhűl. Látod a különbséget?

  Ezután ugyanígy a másik oldalukat is leolvasztom.

Most káromkodjak, vagy sírjak?

A kalocsai mintásból kitört néhány pálca... Aki közelebbről ismer, pontosan tudja: elsírtam magam. Lelki füleimmel hallottam, ahogy Karcsi azt mondja: sírjál már egy kicsit Katyusa! Nem baj! Anyukám azt szokta mondani: az aranyból is csöppen! Majd jó lesz ez, ha kiállításon dekorálni kell, akkor majd a fal felé fordítom a plusz lyukat.

Már csak 8 hét!!!

Bizony össze kellett szednem magam! Nem nagyon volt hangulatom szakadó hóesésben tojást írni… Ma legalább már szépen odasütött a nap a munkaasztalomra, mindjárt szebbek is lettek a minták! 

Nagyon bele kell húznom, mert 8 hét múlva itt a Húsvét! Külföldi bemutatkozás is ígérkezik, és egy hónappal előbb készen kell lennem a kollekcióval! Olyankor szoktam elindulni „házalni” vele közel s távol…

Délelőtt tojásolok, éjszaka gyöngyözök… Végre elkapott a gépszíj! Épp itt az ideje, mert az idén még nem alkottam, csak HTB voltam… Élménybeszámolókra barátokat láttam vendégül. Valahogy arra tudtam szívvel lélekkel koncentrálni! (Még a szívem egyik csücske visszavágyik Mexikóba)