Még mindig tojás

Húsvét előtt Szegeden járva arany színű keskeny szatén szalagot kerestem a tojásokba. Benéztem a Kenderboltba is. Tulajdonképpen nem reméltem igazán, hogy ott kapok ilyen szalagot, de imádok ott nézelődni. Szalag tényleg nem volt, de nem tudtam ellenállni, vettem néhány fatojást. Nem tudtam még, hogy hogyan fogom dekorálni, csak abban voltam biztos, hogy meghagyom a fa jellegét. 

Nem akarok most puffogni, mennyire utálom a pirosra festett, ecsettel vagy festőírókával csicsázott fatojásokat, amivel Szentendre butikjai vannak tele.. Azt állítják, ez kell a külföldi turistának. Idéznék egy klasszikust: "Nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet!" Lehet, hogy az én fatojásom is kiveri a biztosítékot néhány hagyományőrző népművésznél, de hátha elmondják a véleményüket!

Szóval, azóta többször a kezembe vettem a fatojásokat, csak hogy érezzem a fa tapintását, és az ismerős formát. Gondoltam kipróbálom rajta a zsinórozást, hiszen régen is díszítették a tojást kákabéllel. Ezt azért vetettem el, mert nagy felületet takart volna el a fából. Aztán eszembe jutott, hogy vettem én a LIDL-ben egy elektromos eszközt, amivel a fára lehet égetni. Ma nem bírtam tovább, kipróbáltam. (Csendben hozzáteszem, rengeteg más dolgom lenne.)

Egyet "megírtam". Nem fogok rászokni erre a technikára, mert mire készen lettem nagyon megfájdult a csuklóm. Az íróka és a tojáshéj mégiscsak könnyebb! Így sikerült:

 

Majd folytatom,  és megmutatom a kész dekort is!

Arra gondoltam, hogy ha szabad téren bemutatózok, akkor ezeket bátran kiteszem a sátorra jelzésként. Fújhatja a szél, játszhat vele kicsi és nagy - nem törik el, és mindenki látja, hogy mi történik itt.

Szerintetek nagyon gáz?

Húsvét szombat

Elérkeztem a finishez! Minden szempontból!

Az energiám a végéhez közeledik, és  a hímes tojások is készen vannak. A tegnapi nappal pedig megkoronáztuk a készülődést. A Hagymaházban kézműves találkozó volt, ahol a gyerekek - többek között - hagyományos kézműves technikákkal is ismerkedhettek. Kipróbálhatták a mézeskalács díszítést, a csuhéformázást és a hagyományos tojásírási technikákat.

Ez a néhány kép, talán tükrözi azt az érdeklődést, tudásvágyat, amit tegnap megtapasztaltam. Csodálatos volt látni a sok csillogó szemű gyereket, a sok gondos anyukát, apukát, akik a húsvéti készülődés idejéből szakítottak pár órát a kreatív hagyományőrzésre is!

Csodálatos nap volt!

Aranyosak

Nem, kedves olvasó, nem találtam meg az aranytojást tojó tyúkot!

Az "úúúúgy vót", hogy nálam nincs veszendőbe ment tojás. Amit elrontottam, azt sem dobom ki: majd lesz vele valami... Így volt ezzel 3 szép fehér tojással is. Nem sikerült szépre, ezért láng mellett leolvasztottam róla a viaszt, letörültem papírtörlővel, ahogy a kész tojásoknál szoktam. Igen-ám, de egy leheletfinom viaszréteg marad rajta! Tegnap, mikor elhatároztam, hogy megmutatom a gömöri technikát, gondoltam jó lesz a rontott tojás, hiszen nagyon régen gyakoroltam a gyufaszálas írást. Mikor bearanyoztam láttam ám, hogy nem csak ott aranyos, ahol én szeretném, hanem mindenütt. A fiam párjának annyira tetszett, hogy elhatároztam, hogy ma megírom a másik kettőt is. Ilyenek lettek... Lesz belőle hagyomány???

Fessünk tojást a gyerekekkel

Nemsoká itt a tavaszi szünet, és a gyerekek nagyon élvezik a tojásfestést. Most olyan módszert mutatok, amivel az alsó tagozatos gyerekek is megbirkóznak, sőt az ügyes, türelmes óvodások is. Egyedül azért ne hagyjuk őket, mert tűzveszélyes, és könnyen sérülést okozhat a forró viasz.

A legegyszerűbb, ha színesre festett tojásokat készítünk. Veszünk egy egyszerű méhviasz gyertyát, meggyújtjuk, és a lecseppenő viasz alá tartjuk a tojást. Ha már az egész felületen szépen elcsepegtettük a viaszt egy vattakoronggal aranyport dörzsölünk bele. Az aranypor csak a méhviaszba tapad, a tojásról letörülhető.

Egy kicsit több előkészületet igényel a következő módszer. Szükséges hozzá méhviasz, egy illatmécses, színes, vagy fehér tojás, aranypor, vattakorong, gyufa és minden eshetőségre mindig legyen kéznél egy papírtörlő! Íme:

Van még itt egy másik fajta íróka, amit szintén egyszerűen készíthetünk el. Ahol gyerek van, ott biztosan akad egy üres filctoll. Kivesszük belőle a filcet, csak a műanyag cső marad. Keressünk egy fém végű gombostűt (jobb férfiingekben szokott lenni, azt mindig elteszem)! Megmelegítem a hegyét a gáznál, és még forrón beleszúrom a műanyag pálcába oldalról. Mutatom:

Az illatmécses tálkájába tesszük a méhviaszt, alágyújtunk. Én megsiettettem egy kicsit. és a mécses alá tettem egy felfordított kifogyott mécsest, hogy magasabban legyen a láng. Ha már elég meleg, ki lehet ügyeskedni a magasítást. A gyufaszál végét (amelyik nem színes) belemártjuk a viaszba, egy egy csepp viaszt nyomunk a tojásra. Először csak a cseppek alkotják a mintát. Azután, ha már biztos a kezünk, akkor lehet "elhúzni" a cseppet. Gömörben írták így a tojást. Nem könnyű ezzel a technikával igazán míves tojást készíteni, viszont nagyon látványos a kevésbé szabályos minta is! Ezután ezt is bedörzsöljük aranyporral:

A középső tojás a véletlen műve. Legközelebb leírom hogyan sikeredett...

Egy kis másfajta kreatívkodás

Nem különösebben szeretem a dekupázs technikát, főleg, ha öncélú. Most azonban egyszerű, gyors, dekoratív technikára volt szükségem köszönő ajándék készítéséhez. A dekupázs pont ilyen. Receptes füzetecskéket készítettem. Kedvenc receptjeimet saját készítésű fotókkal együtt színesben nyomtattam ki, egy egyszerű gyűrűs füzetbe lefűztem őket, fűztem közéjük üres lapokat, hogy kedve szerint bővíthesse aki kapja. Nyers színű vászonra textildekupázs ragasztóval felragasztottam a kivágott szalvéta egyetlen rétegét, száradás után átvasaltam. Megvarrtam a borítókat, alábéleltem egy filcréteggel, kicsit megsteppeltem.

Úgy láttam, örültek neki!

A hagyományos minták szerkezete

Az írott tojások mintáit általában a tojás felületének mértani felosztásával kezdjük. Ez a felosztás osztókörökkel történik. A hagyományos írottakat legalább egy hosszanti osztókör osztja két egyenlő résszé.

Lehet két osztókörbe írni a mintát:

Legtöbbször azonban két hosszanti és egy szélességi osztókör nyolc részre bontja a tojás felületét. A díszítmények vagy az osztókörökre épülnek, vagy azok metszéspontjából indulnak ki, esetleg az adódó geometrikus mező közepén helyezkednek el.

Egy kis tudományos áttekintés

Tojásikonográfia

(részlet Sturcz János Phd MKE egyetemi docens, tanszékvezető cikkéből)

A tojásnak mint életszimbólumnak és mint tökéletes formának hosszú története és gazdag jelentésárnyalatai vannak.

Megtaláljuk jelképes megjelenését a mitológiában, a képzőművészetben, az építészetben és a fotográfiában is. A tojás, mint épületdíszítő elem, az antik görög ión oszloprend párkányain tűnt fel. 

Elképzelhető, hogy eredetileg mágikus, bajelhárító céllal, hiszen az ősidőktől fogva a termékenység és a tavasszal újraéledő természet szimbóluma volt.

Általában egy olyan őscsíraként értelmezték, amelyből később a világ megszületett.

Mint szilárd héjba zárt teljesség, kezdettől az eltervezett teremtés jelképe, s az őstojásból való világteremtés motívuma nemcsak az antik görög mítoszban, hanem a polinéziai, perui, kínai, indiai, föníciai, finn és szláv eredetmondákban is szerepel.

Gyakran a Napot és a Holdat is arany-, illetve ezüsttojásnak nevezik. A mitikus hősök közül is sokan tojásból születnek, s a tojásban szunnyadó életerő miatt nagy szerepe volt a gyógyító varázslásban és a termékenységkultuszokban. Sírmellékletekben is gyakran megtalálható, hiszen a túlvilági utazáshoz erõt adó táplálékként használták. 

A keresztény kultúrkörben a húsvéti népszokások révén összekapcsolódott Krisztus feltámadásával, s az Oltáriszentségre utal.

A reneszánsz korban a strucctojás Mária szűzi anyaságának szimbóluma. Ez a jelentés a Physiologus egy leírásán alapul, amely szerint a strucc tojását pusztán a napfény - a keresztény értelmezés szerint a Szentlélek - kelti ki. 

 

A barokkban a tojás mint böjti étel, a mértékletesség szimbóluma tűnik fel.