Megérkeztem!

Nem voltam hűtlen! Az ünnepi előkészületek (az ünnepekről nem is beszélve) most igazán rendkívüliek voltak!

Utolsó bejegyzésem óta egyetlen dologra tudtam koncentrálni: a várva-várt utazásra! A lányom párja egy mexikói fiú. A két ünnep között volt az esküvőjük Mexikóban! Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy én valaha a mayák földjére léphetek… és lám már mint egy gyönyörű álomra emlékszem vissza az elmúlt bő két hétre! A vejünk Iván, nagyon büszke maya, sógora pedig azték őseire. Egzotikus világ!

Olyan rengeteg csodálatos élményben volt részünk, hogy azt sem tudom mit is meséljek. Azt, hogy 30 órát voltunk úton, nem részletezném... Rohanás a reptereken, 10-12 óra egy repülőn - felejthető kényelmetlenség! Viszont az a világ, amibe csöppentünk - káprázatos! Egyetlen utazási iroda nem tudja nyújtani azt, amiben részünk volt! Bennünket úgy vártak, mint a család távolra szakadt tagjait! Képről, elbeszélésből már ismertük egymást. Én vettem néhány spanyol leckét, de persze, hogy csak a köszönésekre, a kötőszavakra emlékeztem és a családi kapcsolatok neveire... Nem volt gond! Értettük egymást mindig. A lányom mondjuk néha jól összekavarodott a háromnyelvű oda-vissza fordítás közben, és volt olyan, hogy nekem beszélt spanyolul, az anyósának angolul, a férjének magyarul... A két hét alatt többször észrevettem magamon, hogy csak nézek kifelé a fejemből, és bárgyún mosolygok, mert szinte felfoghatatlan volt a boldogság, a látvány, a benyomás!

Igaz, hogy ez egy "napló", de a szavak helyett beszéljenek most a képek! Persze a 3000-ből most csak pár ízelítő!

 Miguel (az azték) böngészi a maya feliratokat

Végül egy kis gyöngy!!! Annyi csodát, ami ott volt! Vettem is egy karkötőt a nyakláncomhoz!

Még mindig hihetetlen, hogy ott voltunk!