Újra itthon

Lassan visszazökken az életem a régi kerékvágásba. Még egy hete sem vagyok itthon, már jönnek az igények a hímes tojásokra! Nagyon boldog vagyok, hiszen nagyon hiányzott már az alkotás az életemből. (Most pedig a család másik fele hiányzik az életemből…) Friss fotó még nem készült, de egy tavalyelőtti Expón készült képet találtam.

Alkotó kedvű olvasóimnak pedig hadd ajánljam egy régebbi bejegyzésem, ahol megnézhetitek hogyan is fogjunk hozzá a hímes tojás írásához!

Kukó gyűjtése

Íróka készítése

 

Udvözlet Montrealból!

Itt vagyok már! Mármint itt Kanadában!!!

Egy cseppet hanyagoltam a blogírást. Biztosan megérted kedves olvasóm, ha leírom miért...

Az én drága kislanyoméknak kisbabája született! Bizony! Nagymama lettem. Ráadásul 5 héttel hamarabb, mint gondoltuk, de szerencsére minden rendben van! Ez az oka, hogy olyan kurtán-furcsán eltűntem a karácsonyi tortám után. Szerencsére idejében elkezdtem varrni a takarót, természetesen katicásat, hiszen Kate babának keszült! Terveztem még hozzá rácsvédőt a kiságyba, meg egy pelenkázo táskát is, de arra már nem volt idő. Jan 12-en született a kisunokám, én már 16-án itt voltam (február 1 helyett)! Át tudtam íratni a repülőjegyet, és repültem hozzájuk, amilyen hamar tudtam. A rácsvédő úgyis később kell majd, még most bőlcsőben alszik (hazudós vagyok, mert csak kellene ott aludnia, de bárhol masutt alszik, csak ott nem...). Áprilisban foglalja majd el a saját szobáját, kiságyát. Addigra elkészül minden, és elhozza a posta...

Lassacskán beáll a napirend, van egy kis időm a pihenésre, esetleg blogírásra... :-) Bár a szabad időnk nagy része azzal telik el, hogy csodáljuk őőőt!

A fotózás egyelőre nem nagyon tetszett neki, de majd lesz ő még fotogénebb is!!! 

Hasznos maradékból csodafinom torta

Évekkel ezelőtt találtam a kandírozott sütőtök receptjét valahol a világhálón… Az idén igazán „kereskedelmi mennyiséget” sikerült készítenem, mert amíg én az adventi vásáron voltam, apa megpucolt két szép nagy tököt. Nekem már csak csinos csíkokra kellett vágnom, és elkészíteni a szirupot. Olyan kevés cukrot használok (negyedévente fogy el egy kiló), hogy elfelejtettem, hogy nincs itthon tartalék. Volt egy kg barnacukrom, ahhoz szükséges mennyiségű tököt leforráztam a belőle készült sziruppal, a többit pedig másnap készítettem el. Nos, olyan rengeteg szirupom maradt, hogy vettem egy kg gyömbért, azt is felfőztem benne (3-szor). Mire készen lett, még mindig majd’ másfél liter méz-sűrű, aranybarna, csodás ízű és illatú szirupom maradt.

Mi legyen vele? A hűtőben még mindig van a tavalyi gyömbérszirupból kb 2 dl. (Hozzámelegítettem azt is.)

Egyik vasárnap délelőtt eszembe jutott nagyanyám „Mézes barna” nevezetű sütije, amit meg is találtam anyukám receptjei között. Méz és cukor helyett a szirupot tettem bele. Kevertem még bele egy kis aszalt szilvát, fügét, barackot, a tetejét megszórtam dióval. Csodás lett! Ezen felbuzdulva a karácsonyi tortához is ilyen piskótát sütöttem (gyümölcsök nélkül). Osztatlan sikert arattam vele a családban! A pontos receptet ITT megtalálod!

Elérkezett ez az angyal is!

Csönd, szeretet, béke, finomságok, pihi-szuszi VÉÉÉGRE!

Minden kedves olvasómnak boldog Karácsonyt!

Angyalok érkeznek!

Advent idején már nem csak mi kézművesek, de mindenki a karácsonyvárással van átitatva! Nekem is minden gondolatom az ünnepvárás körül forog! Eszembe jutott, hogy a tavalyi rendhagyó Karácsonyunkra készítettem egy egyszerű, de nagyszerű szalvéta dekort. Olyan sok gyönyörű karácsonyi szalvéta kapható, hogy igazán kár lenne akár hajtogatni, akár összesodorni egy szalvétagyűrűbe. Gyengém a szép papír, így ha megragadja valami a fantáziámat, megveszem. Majd eljön az Ő ideje, mikor PONT azt kell elővenni a fiókból! Ezek ihlették (no meg az időhiány) ezt az angyalkás dekorációt.

 Mutatom a szabásrajzot is, hogy te is elkészíthesd, ha tetszik! Kiváló alkalom, hogy a gyerekekkel együtt kreatívkodhassunk! A kisebb gyerek körberajzolgathatja a sablont, a nagyobb körbevághatja, a még nagyobb megkarcolja a hajtáséleket, a legnagyobb (apa) sniccerrel a belsejét vághatja...

Hasonlóképpen érkezett el az ideje egy 3-4 évvel ezelőtt vásárolt organza szalagnak. A Kreatív Mánia fb. oldalán találtam a linket, el is készítettem. Most ők a kedvenceim:

Adventi kiállítás és vásár

Mivel én is egyike vagyok a „Míves Mestereknek” (ilyen "szerényen" neveztük el magunkat…), én is igyekeztem kivenni a részemet a közös munkákból, hiszen kiállításra készültünk! Nov. 23- dec. 8-ig (vagy tovább) láthatják az érdeklődők a munkáinkat a makói Hagymaházban. Szinte minden kiállított darab megvásárolható, így készültünk egyszerűbb és komolyabb alkotásokkal is!

Nagyrészt a népi kézművességnél maradtam, de engem is megfertőzött a foltvarrás, és természetesen megmutatom a gyöngyeimet is!

Először nem is akartam tojást vinni, de hagytam magam rábeszélni! Társaim szerint „elvárják” tőlem! No, ezen felbuzdulva, végre megvalósítottam egy régi álmom: aranyozott hímes tojásokat tettem a fenyőfára!

Feldíszítettem a fenyőfát három különböző stílusban. Egyik részen az aranyos tojások, a másikon mézesek, a harmadikon pedig horgolt és textil díszek vannak. 

Nekem tetszik… és neked?

Még egy pár kép a munkáimról ízelítőül
(a kékfestő terítő Évi keze munkáját dicséri):

Idei első fenyődíszeim

Már írtam, hogy nem szeretem a dekupázst… Most azonban olyan gyönyörű szalvétát találtam, aminek nem tudtam ellenállni… Még nem tudom pontosan miminden lesz belőle, de ma készítettem belőlük próbaképpen néhány fenyődíszt. Mondjuk - csomagdísznek is jó... Azért neveztem próbának, mert nem dekupázs ragasztóval rögzítettem a szalvétát, hanem voltak dirib-darab vetexeim. Gondoltam egy merészet: rávasaltam a szalvétadarabokat. Mivel ezeket nem kell mosni, nem szükséges hozzá a ragasztó. Egy óvintézkedést azért tettem: sütőpapír közé fogtam, és úgy vasaltam, hogy se a vasalóm, se a deszkám ne legyen ragacsos! Ezután már lehetett varrni. Az apró vlíz darabokat sem szoktam eldobni, egy zacsiban gyűjtögetem. Jól jön tömőanyagnak ilyenkor! Így most elhasználtam ezeket a "hasznos maradékokat" is! A fotózás sem sikerült igazán jól, mert olyan szél fújt, hogy alig tudtam úgy fotózni, hogy mind látsszon... Van még mit fejleszteni, de azért megmutatom:

 Ilyen a szalvéta: 

 Ugye inspiráló???