Mit várhatsz ezen az oldalon?

A tojásdíszítés lehetőségei kimeríthetetlenek. Én legszívesebben a hagyományoknál maradok. Leírok mindent szép sorjában, amit erről tudok. Ha közben eszembe jut valami dekorációs ötlet vagy egy jó recept, azt is megosztom veled! Aratás idején szalmát gyűjtünk, aratódíszt fonunk, szalmacsillagot készítünk - eláll karácsonyig! Azután mézest sütünk. Közben, ha ráérünk varrunk ezt-azt, gyöngyöt fűzünk.

Érdekel? Tarts velem!

2011. augusztus 26., péntek

Metszett tojások

Megint van kihívás! Közeledik a Hagymafesztivál. Az idén nem meghívásra leszek ott, hanem saját elhatározásból jelentkeztünk. Egy barátném invitált, kiállítanék-e velük? Így mi négy Ügyes-kezű összefogtunk, és ott leszünk! Különböző technikákkal, de a vezérelv persze közös: saját kezűleg készített míves tárgyakat szeretnénk kiállítani. Ügyelve a színharmóniára, hangulatra, de megőrizve egyéni hangvételünket. Nagyon izgatott vagyok, mert ez most fontos mindannyiunknak, és én is kikerültem egyfajta "védőhálóból", amit a DANE vezéregyénisége Ené Ági feszített alám évek óta! Köszönet érte!
Metszett tojásom van legkevesebb, így ehhez fogtam hozzá most. Máris elmondom, hogy tojásfestős könyvben ezt a technikát épp most láttam, hogy maratott tojásként emlegetik. Én úgy tudom, hogy a maratott tojás egy másik eljárás, de a lényegen nem változtat. Valóban a sav és a lúg maró hatása segít a végleges minta kialakításában.
Az első fázis ugyanaz, mint az írott tojásnál. Viasszal, írókával megírjuk a mintát.
Festés előtt itt is ajánlatos ecetes vízben tartani pár percig, hogy a zsiradékot eltávolítsuk.

Ezután beletesszük a festőlébe. Kékbe, pirosba, hagymahéj főzetébe vagy dióhéj főzetébe, amihez kedvünk van. 

Megszárítjuk. Ekkor eldönthetjük, hogy így marad, vagy folytatjuk. Ha metszett tojást szeretnénk, el kell döntenünk, a mintának mely felületei lesznek színesek, és melyeket engedünk visszametszeni savval. A színesnek tervezett felületeket írókázzuk nagyon pontosan, hézagmentesen! Nem szép, ha picinyke "ragyák" maradnak a sötét felületen!
Ha minden festettnek szánt felületet befedtünk viasszal, ismét ecetes vízbe tesszük. 
A savas víz feloldja a festék alatti felületet, és egy fogkefével szépen lemosható.
 A tojás belsejében viszont még ott marad egy festett réteg, amin keresztül száradáskor bizony előbukkan a festék! Ekkor jön a lúg: a hypo! Ez elmarja a tojás belsejében levő festett hártyát, és a festék már nem szivárog elő a metszett részeken. Ugyanúgy leolvaszthatjuk a viaszt a tojásról, letöröljük papírtörlővel.
Ekkor már tapintással is érezhető, hogy a felület plasztikus! Úgy gondolom, ezért nevezik ezt metszett tojásnak! 
Bizony előfordul, hogy mikor szinte készen van a tojás, akkor látjuk meg az eddig láthatatlan hibákat! Ilyenkor legfeljebb sírva fakadunk... Mást nemigen tehetünk... Mehet a kukába :'( 
"Az aranyból is csöppen" mondogatta anyukám.

2011. augusztus 23., kedd

Töltött paradicsom

Kiszámoltam: 1978 tavaszán (nyarán?) sütöttem ilyet először. Emlékezetes nap volt! Lakásszentelőt tartottunk. Kedvenc (egyetlen) unokabátyámat és feleségét vártuk. Előkészítettem a vacsorát, hűtőnk nem lévén a vödörben hűltek a sörök. Elmentünk értük busszal, villamossal (Szegeden volt az első lakásunk), hogy biztosan odataláljanak. Mikor visszaértünk betettem a sütőbe az előkészített paradicsomokat. Míg megsült megittuk az aperitifet (úgy emlékszem száraz vermutot – akkoriban az volt a menő…) Megettük a vacsit, remek hangulatban telt az este. Késő este átgyalogoltunk a régi hídon. A belvárosi moziban I. Bergmann Suttogások és sikolyok című filmjét vetítették éjszakai előadáson. Nem tudom mond-e ez valamit Neked, kedves olvasó… Nem egy üde, nyári szórakoztató film. Viszont fiatalok voltunk, és hamar túltettük magunkat a nyomasztó, de igazán lélegzetelállító filmen. A hídon visszafelé hajnali kettő felé már megint remekül szórakoztunk.
Most eszembe jutott a recept és az a szép nyári este. Anyukám gyűjteményében meg is találtam a régi Nők Lapja leírását. Picit változtattam rajta. Idén már harmadszor vacsoráztunk ilyet. Nagyon hálás érte a családom!

2011. augusztus 7., vasárnap

Grilleztünk

Gyakran grillezünk, és mondhatom, nem csak nyáron! Volt már olyan enyhe telünk, hogy mikuláskor is beizzítottuk a faszenet. Ma a kedvencünk került a parázsra: joghurtos csirkecomb.

Egy görög étteremben evett a férjem ilyet, és unszolt, hogy kóstoljam meg. Hátha tudnám reprodukálni! Nem vagyok nagy barátja a tejnek, joghurtnak, így nem szívesen álltam rá, de nem bántam meg! Egyáltalán nem érezni a húson a joghurt ízét! Szerencsére nem kellett sokat kísérletezni, mert a legkézenfekvőbb megoldás rögtön sikert hozott! Csak arra kellett rájönnöm, hogy ez a pác nem szeret sokáig a húson! (Vagy a hús nem szeret sokáig a pácban :-D) Egy fél óra bőven elég nekik együtt! Az is fontos, hogy ne legyen túl sok a joghurt, mert akkor rácsöpög a parázsra!
A köret morzsás krumpli volt. Ezt is egy vendéglői élmény után alkottam, de ez már hosszabb út volt! Éreztem a vegeta és a vaj ízét, finoman ropogós volt a tetején a morzsa, a krumpli pedig puha és kellemesen sós. Ezek után kezdtem el variálni a hozzávalók sorrendjét, arányát, meg hogy  keverjem, vagy ne keverjem őket össze? Összeállt, és bevált a recept! Olyan ismerős is megkóstolta és kedveli, aki szinte semmilyen formában nem szereti a krumplit! 

Ezen képen grillezett camambert is van. Azt úgy készítem, hogy az alufóliára kevés olíva olajat locsolok, megszórom provance-i fűszerkeverékkel. A sajtot beleforgatom, hogy mindenütt beborítsa a fűszeres olaj. Az alufóliát gondosan lezárom körben, és az utolsó szelet húsokkal együtt fölteszem a grillrácsra. Mikor úgy gondolom, hogy kész, a villa nyelével megböködöm (nehogy kiszúrjam a fóliát). Ha már érzem, hogy fincsi lágy a közepe, akkor kész is!

Mivel ez a blog elsősorban nem receptekről szól, ezért nem is ideírtam. Kedves olvasóm, ha érdekel az elkészítés módja itt megnézheted!

2011. augusztus 1., hétfő

XVI. Kézművestábor

El sem hiszem! Már a tizenhatodik tábort zártuk az idén! Az első években a Maros-parti strandra bicajoztunk le a gyerekekkel. Ott aztán maszatolhattak az agyaggal, gyúrhatták a nemezlabdát - folyt rajtuk a szappanos víz! Alig tudtuk őket rávenni, hogy játszanak, labdázzanak egy kicsit. Mind ott ült az asztaloknál és dolgozott rettenetesen! Több mint 10 éve a Kertvárosi iskola ad otthont a tábornak. Itt is szabadon választhatnak a gyerekek a hagyományos kézművesség különböző ágai között. Az idén volt lehetőség szövésre, gyöngyfűzésre, korongozásra, fafaragásra, tojásfestésre, tűnemezelésre, kosárfonásra, mézeskalács készítésére, gyertya mártásra - remélem, nem felejtettem ki semmit! Bármit kipróbálhattak kedvük szerint. Néhány kép, ami talán visszaad valamicskét a hangulatból:











Viszontlátásra jövőre!